„Újpesti vasúti híd” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a lásd még
aNincs szerkesztési összefoglaló
38. sor:
A [[második világháború]] során több súlyos [[légitámadás]] érte. A megrongált hídra a végső csapást 1944 [[karácsony]]án a visszavonuló német haderő mérte: felrobbantotta. A szerkezet egyetlen nyílása maradt csak meg, ez a háború után [[Simontornya|Simontornyára]] került, ahol 2001-ig szolgált vasúti hídként.<ref>[http://bombagyar.hu/index.php?post=1076 Búcsú egy budapesti hídtól] – [[Bombagyár]], 2008. június 21.</ref>
 
[[1945]]-ben a [[Szovjetunió|szovjet]] hadsereg ideiglenes [[pontonhíd|pontonhidat]] épített. Az újjáépítés éveiben az esztergomi személyvonatok Császárfürdő vasútállomásig ([[Frankel Leó út]] utca) jártak.
 
[[1950]]-től a tehervonatokat szükségmegoldásként az [[Árpád híd (Budapest)|Árpád hídra]] terelték. (Terelő útvonal: [[Angyalföld vasútállomás|Angyalföld MÁV-állomás]] – az egykori Vizafogó teherpályaudvar bejárata – összekötő vágány az Árpád hídra – Flórián tér – üzemi vágány – Filatorigát vasútállomás – [[Budapesti Helyiérdekű Vasút|HÉV]]-sínek – [[Óbuda vasútállomás]]). A víz alatti hídroncsok kiemelése és a fel nem robbant {{szám|500|kg}}-os [[bomba|bombák]] hatástalanítása évekig eltartott, és a mai napig sem fejeződött be. Sok nehézséggel járt a lerobbantott mederpillér és a hídfő helyreállítása is, amit [[1953]] őszén kezdtek el. A rossz gazdasági helyzet ellenére azért kezdődhetett el a vasszerkezet építése, mert az [[Összekötő vasúti híd]]nál ideiglenesen beépített ún. „K”-hidat időközben elbontották, és annak elemeit építették be ide. A munkát tovább nehezítette az [[1954]]. évi dunai nagy áradás, ami elmosta a hídszerelő telepet, a hídanyagon pedig [[rozsda]]- és [[iszap]]réteg jelent meg. [[1955]]-re készült el az újjáépített híd, amely a Roth–Waagner-féle szerkezet továbbfejlesztése, azaz úgynevezett csavarozott, kettős „K”-híd.