„Punok” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
OMucrtU (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
refek
19. sor:
A [[második pun háború]]t követően Karthágó hatalma meggyengült, elvesztette a [[földközi-tenger]]i hegemóniát és elvesztette az összes gyarmatát is. A rómaiak ekkor azonban még nem pusztították el a várost.
 
Idővel felerősödött azoknak a római szenátoroknak a hangja, akik Karthágó teljes pusztulását kívánták. Az egyik szenátor, [[Marcus Portius Cato Maior|idősebb Cato]], minden egyes felszólalását azzal fejezte be, hogy ''„Egyébként javaslom, hogy Karthágót le kell rombolni.”'' (''„Ceterum autem censeo Carthaginem esse delendam”''). Végül is a római hadsereg [[i. e. 149]]-ben újra megtámadta Karthágót, majd hosszú ostrom után, [[i. e. 146]]-ban bevette a várost és földig rombolta, az életben maradt lakosság jó részét eladták rabszolgának, a helyét pedig sóvalállítólag behintették sóval, hogy ne teremjen meg semmi rajta, az életben maradt lakosság jó részét pedig eladták rabszolgának. (

Ez a legenda régen megdőlt, gondoljunk csak arra, hogy a só az újkorig rettentő drága és értekesértékes anyagnak számított, a római katonák a zsold egy részetrészét sóban kapták, a városok sóban adóztattak és vámoltak. A só sűrűsége 1.,5 g/cm3, egy 30 km2-es Karthágó 10 cm vastag beszórására 3.&nbsp;000.&nbsp;000 m3, azaz 4.,5 millió tonna sóra lett volna szükség. Kizárt.)<ref>http://www.urbanlegends.hu/2005/04/karthago-es-a-so/</ref><ref>http://toriblog.blog.hu/2010/05/20/a_besozott_karthago</ref>
 
== A punok Karthágó pusztulása után ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Punok