A regény számos természettudományos pontatlanságot tartalmaz. Például a szerző a szürke bálna hangját a "fülsiketítő sivítás", "irtózatos sikoly" szavakkal adja vissza, noha valójában a szürke bálnák hangja<ref>[http://cetus.ucsd.edu/voicesinthesea_org/species/baleenWhales/gray.html A bálnák hangja]</ref> mély hangfekvésű, szaggatott, viszonylag nem túl erős, kattogásszerű nesz. A regény fülszövege ezt írja: „Két hét alatt körbeússza a földet.” A szürke bálna normális úszási sebessége<ref>[http://www.enchantedlearning.com/subjects/whales/species/Graywhale.shtml Úszási sebessége] {{en}}</ref> 3-10 3–10 km/óra, veszély esetén rövid távon 16-17 16–17 km/óra sebességet képes elérni. Így a szürke bálna két hét alatt maximálisan 5700 km-t tudna megtenni. Ezzel szemben a Föld kerülete az Egyenlítőnél 40 000 kilométer. A fülszöveg a szürke bálna szívének méretét is pontatlanul adja meg: „A szíve akkora, mint egy teherautó.” Ezzel szemben egy kifejlett, 35 tonnás szürke bálna szíve<ref>[http://www.learner.org/jnorth/tm/gwhale/WhaleArt.html A szíve] {{en}}</ref> 130 kg súlyú. A regény következő részlete erősen eltér a szürke bálnák tényleges viselkedésétől: „A bálna eközben hirtelen lázas köröket kezdett írni a vízben. A roppant test keltette örvény szélén forgó haböv keringett. Nyilván ez is a zsákmányejtés része volt: az állat arra várt, hogy az áldozata pontosan a kör közepébe hulljon. Néha kint, a nyílt óceánon is így 'játszik'. A levegőbe taszítja, majd mesterséges örvénnyel a mélybe húzatja áldozatát, ahol már senki sem lehet az ellenfele.” A [[szürke bálna]] sziláscet, és apró rákokkal táplálkozik,<ref>[https://en.wikipedia.org/wiki/Gray_whale Apró rákokkal táplálkozik] {{en}}</ref> amelyeket a tengerfenék homokjából és iszapjából szűr ki. Ebből következően a szürke bálnánál nem lehet "zsákmányejtés"-ről beszélni, ha a szóban forgó "zsákmány" ember vagy más, hasonló méretű élőlény. A [[kardszárnyú delfin]]eknél<ref>[https://en.wikipedia.org/wiki/Killer_whale A kardszárnyú delfineknél] {{en}}</ref> gyakran előfordul, hogy farkcsapással a levegőbe dobják a fókát vagy más zsákmányállatot, és akkor ragadják meg, amikor az a vízbe hullik. Szürke bálnák esetében azonban ez a magatartás ismeretlen.
