„Ulrich Zwingli” változatai közötti eltérés

 

== Élete és tevékenysége ==

Wildhausban, a toggenburgi grófság egyik hegyi községében született, ahol édesapja bíró volt. Bölcsészeti és humanisztikus tanulmányait a [[bern]]i akadémián és 1498-tól a bécsi egyetemen végezte, a teológiát pedig 1502 után a bázeli egyetemen, ahol a kiváló tudós, [[Wyttenbach Tamás]] tanítványa volt. 1506-tól 1516-ig [[Glarus|Glarusban]] volt lelkész, de 1512 és 1515 között két hadjáratban is részt vett. Tábori lelkészként elkísérte a [[II. Gyula pápa]] zsoldjában álló híveit a franciák ellen Lombardiában folytatott hadjáratra. E szolgálatáért a pápától 1517-ig évi 50 forint díjat kapott.

 

 

Zwingli bátor fellépésének híre csakhamar messze eljutott. A zürichiek meghívták főtemplomuk lelkészéül, amely állását Zwingli [[1519]]. [[január 1.|január 1-jén]] foglalta el. Mindjárt beköszöntő beszédében kijelentette, hogy ő a szentírást fogja prédikálni. Úgy is cselekedett, és egy-két év leforgása alatt a reformáció ügye nemcsak Zürichben, de a német határokhoz közelebb eső többi német ajkú kantonban is, ezenkívül Bernben is nagy lendületet vett. A reformációt több lelkes hittudós lelkész és szerzetes, mint [[Oecolampadius]], [[Berchtold Haller]] és Kolb is támogatta. De a vallási reformokkal együtt a politikai téren is sokakat igen közelről érdeklő reformmozgalmat indított Zwingli.

 

Pár évvel később megjelent Zwinglinek az első reformátori irata a [[nagyböjt]] ellen; ugyanekkor ő és tíz társa a konstanzi püspökhöz egy szerény, de határozott hangon írt levelet intézett, amelyben kijelentették szilárd elhatározásukat Isten segedelmével az [[evangélium]] prédikálására, és egyszersmind kérték a papi nőtlenségi törvény megszüntetését.

Miután ezekért Zwinglit [[eretnek]]nek nyilvánították, a zürichi főtanács vitát hirdetett ([[1523]]. [[január 29.]]), mindenkit felhívott a Zwingli által hirdetett tételek megcáfolására. A vitán mintegy 600 egyházi és világi személy jelent meg, köztük a konstanzi püspök helyettese, Faber is; minthogy azonban Zwingli tételei ellenében csupán a hagyomány és a zsinatok tekintélyét állította, a főtanács Zwinglit nyilvánította győztesnek.

 

Ugyanez év őszén mintegy 900 tag és községi küldöttek jelenlétében a képek tiszteletéről és a miséről tartottak egy másik vitát, amelynek eredményeként a templomokból a képeket, szobrokat, oltárokat eltávolították, majd a misét eltörölték, s helyette [[1524]] karácsonyán az úrvacsorát fatányérokról és fakupákból két szín alatt szolgáltatták ki. Zwingli ugyanezen évben megnősült. A következő évben kiadta fő művét ''Commentarius de vera et falsa religione'' („Kommentár az igaz és hamis hitről”) címen, ezáltal megteremtette az általa indított reformációk szilárd alapjait.

 

Zwingli reformátori tana a németországi reformátorok tanaival jórészt egyeztek, azonban egyes pontokban voltak közöttük eltérések is. Így például [[Luther]] és társai az eredendő bűnről, a szabad akaratról, a megigazulásról Ágoston nézeteit vallották, míg Zwingli erősen hajlott [[Pelagius]] felé; de a fő eltérés az [[úrvacsora]]i tanra nézve volt. Volt ezenkívül eltérés a külsőségeket és szertartásokat, valamint az egyházkormányzatot illetően is. Zwingli kiküszöbölt az egyházból minden külsőséget, kezdetben még az [[orgona (hangszer)|orgonát]] is, az egyház legfőbb kormányzó hatóságaként pedig a nép szabad választása folytán létrejött világi hatóságot ismerte el.

 

=== Ellentétek a kantonok között és Zwingli halála ===

A gazdagabb és műveltebb kantonok Zwinglihez csatlakoztak, míg az öt „őskanton” ([[Schwyz kanton|Schwyz]], [[Zug kanton|Zug]], [[Luzern kanton|Luzern]], [[Uri kanton|Uri]], [[Unterwalden kanton|Unterwalden]]), amelyek szegény lakossága a külföldről húzott zsoldra inkább rá volt szorulva, és amely inkább a papok és szerzetesek befolyása alatt állt, határozottan ellenzett minden újítást. Az ellentétek már [[1529]]-ben majdnem háborút idéztek elő, de ekkor az ún. első kappeli békével az összeütközést megelőzték. [[1531]]. [[október 11.|október 11-én]] azonban ismét ellenségként találkoztak egymással Kappel mellett a katolikus és a reformokat befogadott kantonok; az ütközetben az előbbiek győztek, Zwingli is elesett a csatatéren, holttestét másnap máglyán megégették, porait szélnek eresztették.