„Pál László (politikus)” változatai közötti eltérés

(→‎Életpályája: stiláris)
Az általános és a középiskolát Budapesten végezte, erősáramú ipari technikumba járt. 1966-ban Moszkvában szerzett diplomát a Moszkvai Energetikai Intézetben, villamosgépek és számítástechnikai szakon. Hazatérése után 1969-ig a [[Villamosipari Kutatóintézet]] tudományos munkatársa, illetve csoportvezetője volt. Miután a szakdolgozatok 1969-től az [[Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság]] (OMFB) főelőadója, 1973-1980 között osztályvezető, majd öt évig főosztályvezető volt. 1982-ben gazdaságpolitikai oklevelet szerzett az MSZMP Politikai Főiskoláján. 1985-től 1989-ig az OMFB főcsoportfőnöke volt.
 
1987-ben [[USIA]]-ösztöndíjasként <ref>http://e.usia.gov/education</ref> tanulmányokat folytatott az [[Amerikai Egyesült Államok]]ban. 1986 és 1989 között az országos középtávú kutatási-fejlesztési terv, a gazdaságorientált kutatási program és az elektronizálási kormányprogram felelőse. A következő bizottságokban, tanácsokban és programokban vállalt szerepet: elektronizálási és gazdaságfejlesztési programbizottság, elektronizálási koordinációs bizottság, a számítástechnikai kormányközi bizottság gazdasági tanácsa, valamint a [[Neumann János Számítógép-tudományi Társaság]] elnöksége. Magyarországon elsők között foglalkozott a komputer támogatta tervezéssel, a [[CAD-rendszerekrendszer]]ek fejlesztésével. Szerepe volt abban, hogy a szoftverexport évi 30 millió dollárra futott fel, s hogy kétszázezer ember kapott számítástechnikai alapképzést. 1975-től 1989-ig az elektronikai licencvásárlások egyik szervezője, a magyar-francia elektronikai kormánybizottság tagja, majd elnöke, illetve a Magyarország és a német [[Siemens]]-vállalatcsoport közötti együttműködés vezetői testületének a tagja. 1989. júliusban kinevezték az [[Ipari Minisztérium]] államtitkárává, 1990. májusig a feldolgozóipar felügyeletét látta el. A kormány [[COCOM]]-ügyekkel megbízott képviselője volt. 1990. május 2-án, a [[Németh-kormány]] hivatali idejének lejárta előtt három héttel, miután képviselővé választották, (az [[összeférhetetlenség]] megszüntetése érdekében) lemondott államigazgatási pozíciójáról. 1990-ben - hét hónapon át - a [[Videoton Elektronikai Vállalat]] főtanácsadója volt. Az [[Antall-kormány]] hivatalba lépése után bírálta a kormány privatizációs stratégiájának a végrehajtóit, mivel megítélése szerint a vállalat privatizációját előnytelenül, rossz stratégiával indították el.
 
Konfliktusba került a hivatalba lépett Antall-kormány privatizációs stratégiájának a végrehajtóival, mivel megítélése szerint a vállalat privatizációját előnytelenül, rossz stratégiával indították el.
Rendszeresen publikált szakfolyóiratokban. Tagja volt az Automatizálás, a
Mérés és Automatika, valamint a Számítástechnika című szaklapok szerkesztőbizottságának. 1968 óta [[MTESZ]]-tag volt. Részt vett az MTA automatizálási és számítástechnikai bizottságának, valamint alkalmazott informatikai
Részt vett az MTA automatizálási és számítástechnikai bizottságának, valamint alkalmazott informatikai
bizottságának a munkájában.