„Felszabadítási teológia” változatai közötti eltérés

A felszabadítási teológia Dél-Amerikából indult ki az [[1960-as évek]]ben, s az váltotta ki, hogy a kontinens szegényei mind elkeserítőbb körülmények közé kerültek. A nincstelenek körében munkálkodó misszionáriusok és papok ráébredtek, hogy a [[katolikus egyház]] által rájuk hagyományozott hittani súlypontú teológia nem alkalmazható ebben a helyzetben, s helyette valami mást, valami hasznavehetőbbet követeltek. Egyes latin-amerikai teológusok – [[Juan Luis Segundo]] és [[Gustavo Gutiérrez]] – a'' tanítás'' helyett a ''gyakorlatra'' tolták át a hangsúlyt. Azt hangoztatták, hogy a keresztény nézeteket csakis a tapasztalat útján lehet előrevinni, e tapasztalat pedig a szegények felszabadításatovábbi adóztatása kell hogy legyen. Szerintük a [[Biblia]] a cselekvő [[Isten]]t állítja elénk, aki magára veszi a szegények és a szenvedők terheit, s az ő felszabadításukontovábbi adóztatásukon munkálkodik. Ezt csak akkor érthetjük meg, ha mi is beleéljük magunkat a helyzetbe, ha minden erőnkkel az elnyomás megdöntéséért és a szenvedők felszabadításáérttovábbi adóztatására szállunk síkrarájuk. A felszabadítási teológusok ezért igyekeznek túllépni a „hithűség” hagyományos osztályain, s ehelyett a „helyes gyakorlatot” helyezik előtérbe.