„Angyal Dávid” változatai közötti eltérés

::''„A berlini egyetem az 1882/83-i iskolai évben talán a világ legkiválóbb egyeteme volt. A bölcsészeti karban [[Theodor Mommsen|Mommszen]], [[Curtius Ernő]] ''{{linkiw|Curtius Ernő|Ernst Curtius|de}}'', [[Gustav Droysen|Droysen Gusztáv]], [[Treitschke]] ''{{linkiw|Treitschke|Heinrich von Treitschke|de}}'', [[Wilhelm Wattenbach|Wattenbach]] , [[Bresslau]] ''{{linkiw|Bresslau|Harry Bresslau|de}}'' és [[Geiger]] ''{{linkiw|Geiger |Ludwig Geiger |de}}'' tanítottak történetet, hogy csak a rendes tanárokat említsem. De hallgattam néha [[Du Bois-Reymond]]nak ''{{linkiw|Du Bois-Reymond|Emil Heinrich du Bois-Reymond|de}}'' népszerű természettudományos előadásait is. Eljártam [[Gneist]] ''{{linkiw|Gneist|Rudolf von Gneist|de}}'' sőt [[Hermann Ludwig von Helmholtz|Helmholtz]] előadásaira is. Rendes tanárok szemináriumaiba nem sikerült beiratkoznom, mivel ezt többféle formalitás akadályozta. Beiratkoztam tehát [[Hans Delbrück]] ''{{linkiw|Hans Delbrück|Hans Delbrück|de}}'' magántanárhoz, aki élete vége felé egy nagy haszonnal olvasható világtörténetet írt. Amikor én hallgattam még hirtelen szakállú tartalékos tiszt volt s örült, hogy külföldi ''doctor philosophiae'' iratkozott hozzá. Szemináriumába könnyű volt belépni. Akkor a történettel foglalkozó német tudományos világ [[Janssen]] ''{{linkiw|Janssen|Johannes Janssen (Historiker)|de}}'' nagy [[reformáció]] történetével foglalkozott… A legbuzgóbb [[protestantizmus|protestánsok]] sem hallgatták el, hogy Janssen igen sokat tud és ismeretlen forrásokat nyitott meg. Delbrück szemináriumában Janssen könyvének néhány állítását tűzte ki tárgyalásul a hallgatóknak. Nekem az a feladat jutott, hogy ismertessem Janssen véleményét [[Ulrich von Hutten|Hutten Ulrikról]]. Megírtam a dolgozatot, Delbrück meg volt vele elégedve...