„Gondolkodás” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 94.21.94.234 (vita) szerkesztéséről SirVivor szerkesztésére |
|||
20. sor:
A [[kognitív]] pszichológia elterjedt módszere a [[számítógép]]es modellezés. Ennek célja, hogy olyan gépeket fejlesszenek ki, amelyek úgy hajtanak végre valamilyen tevékenységet, mint az emberek. Ez azon a felvetésen alapul, hogy ha valamit tudunk modellezni, akkor azt is tudjuk, hogy milyen műveleteket hajt végre valójában. Ez a módszer lehetővé teszi a kutatók által felállított elméletek ellenőrzését is.
=== Evolúciós magyarázatok ===
=== A gondolkodás és a nyelv kapcsolata ===▼
Az evolúciós megközelítés szerint a szelekció működésében a környezet kiszámíthatatlansága játszik nagy szerepet, míg a kifinomultságot a társas életmód és a szexuális kiválasztódás viszi előre. Bizonyos értelmezések szerint az emberré válás folyamatában a társas intelligencia jelenléte játszott elsődleges szerepet, mások a [[nyelv]] kialakulását és a [[nyelvtan]] megértésének képességét tartják fontosnak ebből a szempontból.
[[William H. Calvin]] az emberi agy és elme fejlődését az állatok környezethez való alkalmazkodásából vezeti le. A gondolkodó agy című könyvében azt írja, hogy a kiszámíthatatlan éghajlatváltozások a generalista fajoknak kedveznek: azoknak, amelyek rugalmasan képesek alkalmazkodni környezetükhöz, például a mindenevők, amelyek a szűkös esztendőket nagyobb eséllyel élik túl, mint az egyetlen fajta táplálékra specializálódott fajok (specialisták). A [[hominidák]] agytérfogata 2,5 – 2 millió évvel ezelőtt kezdett nőni (amit később az agykéreg négyszeresére való növekedése követett). Ekkor volt Eurázsiában a nagy éghajlatváltozásokkal jellemezhető jégkorszak. Az anatómiai változás azonban sokkal lassúbb, mint az éghajlat változása és bár ilyen nagy változásokat számos más mindenevő átélt, az ő agykérgük mégsem nőtt négyszeresére. Az emberré válásban tehát más tényezők is szerepet játszottak. A legtöbb elméletalkotó szerint ez a tényező a nyelv volt.
[[Lev Szemjonovics Vigotszkij]], az [[1900-as évek]] első évtizedeiben élt [[oroszok|orosz]]-[[szovjet]] pszichológus szerint a gondolkodás és a [[beszéd]] egymás közötti viszonya nem állandó: nem párhuzamosan, egyenletesen fejlődnek.
| |||