Főmenü megnyitása

Módosítások

[[1919]]. [[április 2.|április 2-án]] megjelent a Forradalmi Kormányzótanács XXVI. rendelete ''„A Tanácsköztársaság alkotmánya”'' cím alatt. Ennek 1. §-a kimondta: ''„A magyarországi Tanácsköztársaság célja: a kapitalista termelési és társadalmi rend megszüntetése s a szocialista termelési és társadalmi rendszer megteremtése. A cél megvalósításának eszköze: a dolgozók uralmának biztosítása a kizsákmányolók felett. A munkás-, katona- és földmívestanácsokban dolgozó nép hozza a törvényeket, hajtja azokat végre és bíráskodik azok megszegői felett.”''
 
[[április 7.|Április 7-én]] tanácsválasztásokat tartottak az országban. A választójog elvileg „valamennyi 18. évét betöltő férfira és nőre egyaránt vonatkozott”, azonban nem választhattak ugyanakkor a korábbi hatalom képviselői és a papság. A választásokon, antidemokratikus módon, csak a szociáldemokrata és kommunista pártok egyesülése után létrejött [[Magyarországi Szocialista Párt]] indíthatott jelölteket.
 
==== Az alsólendvai ellenforradalom ====
[[1919]]. [[június 23.|június 23-án]] a [[Tanácsok Országos Gyűlése]] megszavazta a végleges alkotmányt ([https://hu.wikisource.org/wiki/A_Magyarorsz%C3%A1gi_Szocialista_Sz%C3%B6vets%C3%A9ges_Tan%C3%A1csk%C3%B6zt%C3%A1rsas%C3%A1g_alkotm%C3%A1nya teljes szövege]). Ebben rögzítették az állam új elnevezését is: ''Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság''.
 
[[június 24.|Június 24-én]] katonai zendülés tört ki [[Budapest]]en: a [[flottilla]] hajói a Dunáról lőtték a [[népbiztos]]ok szálláshelyéül szolgáló Hungária Szállót (korabeli elnevezéssel [[Szovjetház]]at), s a [[Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia|ludovikás]] [[tisztnövendék]]ek is fellázadtak. A zendülést a tanácskormány kegyetlenül elfojtotta. A harcok Budapesttől délre, a Duna két partján még három napig folytatódtak, de a fehérgárdisták a túlerővel szemben ott is vereséget szenvedtek. Dunapatajon számos fehérgárdista vesztette életét. A [[Kalocsa]] környéki parasztfelkelést a Vörös Hadsereg és a [[Lenin-fiúk]] véresen megtorolták, néhány felkelőt nyilvános módon felakasztottak, és az akasztáson részt vevő tömegbe is lőttek. Ezt követően az akasztottakat végighurcolják egész Kalocsa területén, elrettentésnek használva a meggyalázott holttesteket. Egyes források szerint ezt követően újabb lázadások kezdődtek meg, és a Lenin-fiúk fellépése már közel sem volt olyan hatékony mint az első alkalommal. Végül a Vörös hadsereg hatékony fellépésének köszönhetően leverik a felkelés második és egyben utolsó fázisát is. Kalocsát ezek után besúgók lepték el, ennek következtében a népnek egy nyugodt perce nem maradt. Ezek az idők visszavonhatatlanul megmaradtak a nép emlékezetében.
 
[[június 30.|Június 30-án]] az antant követelésének eleget téve megkezdődött a Felvidékről való visszavonulás, ugyanakkor a román csapatok nem mozdultak a [[Tisza]] mellől.
Névtelen felhasználó