„Vukovári csata” változatai közötti eltérés

[[Jovan Ilić]] szerb geográfus víziója szerint a terület szerb kézen marad a jövőben is, a horvát lakosságot Horvátország más részeiről ideköltőző szerbekkel helyettesítik. Szerbia határainak újjárajzolása minden szerbet egy országban egyesítene, ez gyógyítaná a horvátok szerbellenességét is, amit Ilić „néplelki betegségnek” nevezett, „az új határok elsősorban ennek a gyógymódja lenne.” Más szerb nacionalista írók felidézték a történelmi példát, hogy Kelet-Szlavónia évszázadokon át horvát volt, de a horvát többséget hibáztatták a katolizáció, [[Keleti katolikus egyházak|unitáció]] és horvátosítás, a „népirtó megsemmisítés” miatt. A legtöbb [[Irredentizmus|irrendenta]] propagandaanyag Szerbia közelségére és a nagyszámú szerb lakosra fókuszált.<ref>{{harvnb|MacDonald|2002|page=81}}</ref>

 

 

Ezzel ellentétben Szerbiában sokan ellenezték a csatát és az egész háborút, ellenálltak az állam arra irányuló erőfeszítéseinek, hogy bevonja őket a konfliktusba. Mikor a JNA meghirdette a tartalékosok besorozását, a szülők és a rokonok a laktanyák köré álltak, hogy megakadályozzák gyermekeik részvételét a küzdelemben.<ref>{{harvnb|Armatta|2010|page=187}}</ref> Az ellenállás egész Szerbián végigsöpört, egyéni akcióktól több száz tartalákos kollektív lázadásáig terjedt. Szerb ellenzéki politikusok is a háború ellen voltak: a [[Demokrata Párt (Szerbia)|Demokrata Párt]] színeiben politizáló Desimir Tošić szerint Slobodan Milošević „a hatalomhoz ragaszkodás miatt támogatja a konfliktust”, míg a [[Szerb Megújhodási Mozgalom]] vezetője, [[Vuk Drašković]] arra kérte a JNA-katonákat, hogy „vegyék fel fegyvereiket és fussanak” a frontvonalról.<ref>{{harvnb|Stojanović|2000|page=474}}</ref> Vukovár eleste után a ''[[Borba (újság)|Borba napilapban]]'' ítélte el, miket tettek Jugoszlávia nevében: