|
Néhány jelentős kihalási esemény rövid leírása:
# Mintegy 488 millió évvel ezelőtt ([[mya (időegység)|mya]]) a [[kambrium–ordovícium kihalási esemény]] kitörölte a [[pörgekarúak]] és a [[conodonta|conodonták]] egy részét és drasztikusan csökkentette a [[trilobiták|trilobita]] fajok számát.
# 444 myamillió éve történt a kettős [[ordovícium–szilur kihalási esemény]], amelyet az öt legnagyobb kihalási hullám közt második helyre sorolnak a tudósok az elpusztult [[nem (rendszertan)|nemek]] aránya alapján.
# 360 myamillió évvel ezelőtt történt a [[késő devon kihalási esemény]], egy kihalási sorozat a [[devon (időszak)|devon]] és a [[karbon]] időszakok határához közel, amely a [[faj]]ok mintegy 70%-ával végzett. Nem hirtelen esemény volt, hossza talán a 20 millió évet is elérte, és ezen belül több hullám söpört végig az élővilágon
# 251 myamillió éve, a [[perm (időszak)|perm]] és a [[triász]] időszakok határán a tengeri [[Család (rendszertan)|családok]] 53%-át, a tengeri nemek 84%-át, a tengeri fajok 96%-át ás a szárazföldi fajok mintegy 70%-át törölte ki a legnagyobb ismert kihalási hullám, a [[perm–triász kihalási esemény]] vagy P-Tr kihalási esemény. A "Nagy Kihalás" fontos evolúciós következményekkel járt: a szárazföldön véget vetett az [[emlősszerűek]] dominanciájának, utat nyitott az [[archosaurus]]ok fejlődésének és később elvezetett a [[dinoszauruszok]] uralmához. A tengerekben 67-ről 50%-ra esett a szesszilis (nem mozgó) állatok aránya. A tengeri élővilág számára az egész [[késő perm]] nehéz kor volt: a kihalás mértéke már a Nagy Kihalást megelőzően is akkora volt, hogy elérte az öt nagy kihalási hullám dimenzióit.
# 200 myamillió éve a [[triász–jura kihalási esemény]] elsöpörte a tengeri fajok mintegy 20%-át, a nem dinoszaurusz archosaurusokkal, a legtöbb ''[[Therapsida|therapsidával]]'' és az óriás [[kétéltűek]] maradékaival együtt.
# 65,5 myamillió ével ezelőtt következett be a legismertebb kihalási hullám, amely végzett a dinoszauruszokkal. A [[kréta–tercier kihalási esemény]] vagy K–T kihalási esemény a fajok mintegy felével végzett. Az emberi evolúció számára ennek a kihalási hullámnak óriási jelentősége volt, hiszen megnyitotta az utat az [[emlősök]] specializációja és dominánssá válása előtt a szárazföldeken. A tengerekben tovább esett a szeszzilis állatok aránya, körülbelül 33%-ra. A kihalási esemény nagyon különbözőféleképpen érintette az élőlények különböző csoportjait: egyesek eltűntek, mások nagy veszteségeket szenvedtek, de voltak olyan csoportok is, amelyek viszonylag könnyen átvészelték.
# A biológusok nagy része a jelenkort is egy kihalási hullám részének tartja és a [[holocén kihalási esemény]] a valahavolt leggyorsabb lehet az Amerikai Természetrajzi Múzeum (American Museum of Natural History) [[1998]]-ban készült felmérése szerint. Egyesek, mint [[E. O. Wilson]] a Harvard egyetemről, azt jósolják, hogy a [[bioszféra|bioszférában]] az emberiség végezte rombolás következtében a következő száz évben a fajok fele eltűnhet. A kutatások, mint a [[IUCN]] éves [[Vörös Könyv]]e a kihalások felgyorsulását mutatják, bár egyesek lassabb sebességet feltételeznek. Gyakran a [[legutóbbi jégkorszak]] után történt [[megafauna]] kipusztulásokat is a holocén kihalási hullámhoz sorolják. Az óceánok élővilágát vizsgáló IPSO a globális felmelegedés és a túlhalászat miatti kihalásokat a hetedik nagy kihalási szakaszként értelmezi [http://hvg.hu/Tudomany.termeszet/20110621_fajpusztulas_oceanok] angolul és bővebben: [http://www.stateoftheocean.org/ipso-2011-workshop-summary.cfm]
| 