„Jules Ferry” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
link |
|||
57. sor:
1865-től a prefektusok hatalma ellen, és a francia települések, városok nagyobb önállóságáért kampányolt. A települések szabadságát pártoló gondolatait [[Lausanne]]-ban is kifejtette a Béke és szabadság nemzetközi ligájának kongresszusán 1869-ben. Szintén abban az évben Seine megye egyik képviselője lett a törvényhozó testületben, ahol a baloldalon ülésezett. Más ellenzéki vezetőkhöz csatlakozva támadta [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleon]] politikáját. Több képviselővel együtt azt kérte, hogy oszlassák fel a törvényhozó testületet, mert már nem képviseli az ország lakosságának többségét. Emiatt heves személyes vitája támadt [[Émile Ollivier]]-vel.
Ellenezte a [[Porosz Királyság|Poroszország]] elleni hadüzenetet, és hiába követelte a fegyvergyártásra vonatkozó 1834-es törvény eltörlését. 1870. augusztus 4-én, amikor a [[wörthi csata|wörthi vesztes csata]] híre eljutott Párizsba, és az emberek tömegesen özönlöttek a [[Bourbon-palota]] elé, Ferry arra szólította fel az egybegyűlteket a Concorde híddal szemben egy teraszról, hogy maradjanak a törvényesség határain belül. A november 15-én lemondott [[Étienne Arago]] helyett Párizs polgármesterévé nevezték ki.
1871. február 8-án Vosges nemzetgyűlési képviselőjévé választották. Kilépett a nemzetvédelmi kormányból, de még május 18-ig ellátta polgármesteri teendőit.▼
▲1871. február 8-án [[Vosges]] megye nemzetgyűlési képviselőjévé választották. Kilépett a nemzetvédelmi kormányból, de még május 18-ig ellátta polgármesteri teendőit.
A [[párizsi kommün|kommün]] megalakulásakor azonnal elhagyta a párizsi városházát, és [[Versailles]]-ban csatlakozott az oda menekült kormányhoz.▼
▲A [[párizsi kommün|kommün]] megalakulásakor azonnal elhagyta a párizsi
Franciaország pozíciója meggyengült a vesztes [[porosz–francia háború]] után. A [[laurion]]i ezüstbányák kitermelési koncessziójával kapcsolatos problémák miatt [[Athén]]ba küldték. Hazatért, amikor [[Adolphe Thiers]] megbukott, és a nemzetgyűlésben a baloldali republikánusok elnöke lett.
| |||