„Hippói Szent Ágoston” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
71. sor:
Később, amikor egy közeli barátjának halálát nehezen tudta feldolgozni, titokban elhagyta Thagastét, és Karthagóba költözött. Távozásáról csupán barátja, Romanianus tudott. Itt folytatta filozófiai tanulmányait, és írt egy manicheus elvekre támaszkodó, tisztán tapasztalati, materialista [[esztétika]]i értekezést is. Művét a kor kiváló szónokának, [[Hierius]]nak ajánlotta, azonban az nem válaszolt rá. Filozófiai tanulmányai mellett Ágoston zenetudományt, [[mértan]]t, számtudományt és [[csillagászat]]ot is tanult, mindeközben folytatta manicheus apostolkodását is: újabb és újabb híveket toborzott a manicheista szektának. Közben Karthágóba érkezett egy manicheus püspök, a [[milevei Faustus]], aki maga is numida volt, és akitől Ágoston a világ titkának a feltárását remélte. Ezt követően, anyja tiltakozása ellenére, Rómába költözött.
Ágoston a [[383]]. év végén érkezett Rómába. Kezdetben egy manicheus házban lakott az afrikai kolónia, a Vicus Capitis Africae negyedében. Ekkoriban a manicheus vallás hivatalosan tiltva volt: [[Diocletianus római császár|Diocletianus]] a 296. évben halálbüntetést vagy bányamunkát szabott ki Mani minden követőjére. Ezt a törvényt [[I. Theodosius római császár|Theodosius]] 382-ben kizárólagos halálbüntetésre változtatta. Időközben Ágostont [[malária]] támadta meg, de túlélte a kórt. Egészsége visszanyerése után retorikai iskolát nyitott, tanítványai többsége azonban becsapta őt, a tandíj fizetése elől megszöktek az iskolából. 384-ben [[Mediolanum (Milánó)|Mediolanumba]], a mai Milánóba utazott [[Symmachus|Quintus Aurelius Symmachus]]nak, Róma kormányzójának kérésére, hogy szónoklatot írjon a kereszténység kedvéért eltávolított Victoria oltár visszaállítása érdekében. Symmachus nagyon meg volt elégedve Ágoston szónoklatával, így a pártfogásába vette.
Mediolanumba érkezésekor Ágoston először [[Szent Ambrus|Ambrus püspököt]] látogatta meg, aki nemcsak a város püspöke volt, hanem a birodalom egyik leghatalmasabb embere: császárok és hercegek tanácsadója, a Nyugat legkiválóbb főpapja. Ambrus világosította fel Ágostont, ő tanácsolta neki, hogy olvassa [[Ézsaiás próféta|Izaiást]], és később ő keresztelte meg, azonban soha nem kerültek közeli, baráti kapcsolatba. Ambrus sohasem érdeklődött Ágoston Vallomásai iránt, nem hívta meg hosszabb beszélgetésekre, sőt négyszemközti beszélgetésre sem. A következő két évben 385-ben és 386-ban Ágoston Ambrus beszédeit hallgatta, aki a Szentírás magyarázatban [[Alexandriai Philón|Philónt]] és [[Órigenész (exegéta)|Órigenészt]] követte. Leginkább Ambrusnak az a [[Pál apostol|Szent Pál]] idézete ragadta meg, miszerint ''„A betű öl, a lélek pedig megelevenít”,'' aminek következtében ráeszmélt, hogy a Biblia, melyet eddig mélységesen lenézett, olyan mint a csodák földje, amelyre sötét és szűk nyílásokon keresztül jut el az ember. Közben Ágoston anyja, Mónika, váratlanul másik fiával, Navigiusszal Milánóba utazott, és ő is Ambrus beszédeit hallgatta, akinek hatására Ágoston szakított a manicheusokkal, és beállt jelöltnek (katekuménnek) a [[katolikus egyház]]ba.
| |||