„Huszár” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 89.133.119.73 (vita) szerkesztéséről Dencey szerkesztésére
linkek
34. sor:
[[Kép:Báry Péter huszárvirtusa 1670.jpg|bélyegkép|Huszárvirtus. [[Báry Péter]] erőpróbája. 1670 körül készült rézmetszet]]
 
[[Rudolf magyar király|Rudolf]] király alatt (1576-1608) ilyen emberekből szervezett huszárcsapatok közül különösen a Pálffy-, Forgács- és Nádasdy-féle huszár-testületek (Corps) tüntették ki magukat. A zsoldba fogadott huszárcsapatokon kívül azonban az ország is állított még folytonosan huszárokat a hazát védő seregekhez; így például 1602-ben a törökök által meg nem szállt magyarországi megyék 1000, a véghelyek (határvárak és az azokhoz tartozó uradalmak) 2000 és [[Erdély]] 3000 huszárt küldtek a király seregeihez. Míg a [[Habsburg házból-ház]]ból származó királyok a törökök elleni hadjáratokra [[spanyolok|spanyol]] és [[németek|német]] katonákat – főleg [[gyalogos]]okat és [[nehézlovas]]okat hoztak hazánkba, addig, mintegy ellensúlyozásul, a Német-német államokban és OlaszországbanItáliában harcoló seregeik [[könnyűlovasság]]át főleg [[Magyar Királyság|Magyarország]]on, részben pedig [[Szlavónia|Szlavóniában]] összetoborzott lovasokkal képezték; így például a [[breitenfeldi csata|breitenfeldi csatában]] (1631) is négy magyar és egy horvát-szlavón huszártestület harcolt [[Tilly]] seregének soraiban.
 
[[I. Lipót magyar király|I. Lipót]] uralkodása alatt, [[Raimondo Montecuccoli|Montecuccoli]] seregében főleg telek-katonákból és fegyver alá szólított nemes [[felkelők]]ből összeállított huszárcsapatok harcoltak a törökök ellen, s az akkori katonai írók főleg [[Bercsényi Miklós]] és [[Koháry]] huszárjait dicsérik, mint rendkívül merész és ügyes lovaskatonákat.
 
1688-ban I. Lipót király az 1685 óta együtt levő [[Czobor Ádám]] gróf huszárcsapatából, 3000 lovasból álló „[[reguláris]]” huszárezredet szerveztetett, amelynek parancsnokává és ezredtulajdonosává[[ezredtulajdonos]]ává Czobor Ádám gróf [[tábornok]]ot nevezte ki. I. Lipót ezen huszárezred magaviseletével mind a szerbiai, mind a rajnamellékirajna-melléki hadszínhelyeken annyira meg volt elégedve, hogy később még négy reguláris huszárezredet szerveztetett éspedig az Esterházy, Pálffy, Deák és Forgács nevűeket.
 
=== A magyar huszárok a 18. században ===
A [[Rákóczi-szabadságharc]] alatt mind [[II. Rákóczi Ferenc|Rákóczi]], mind a vele szemben álló [[I. József magyar király|I. József császár]] is felállított huszárcsapatokat részben magyar, de jobbára horvát katonákból, amelyek azonban a háború befejezése után ismét feloszlottak. [[Bercsényi László]], Rákóczi testőrszázadosa viszont Franciaországban saját, máig fennálló huszárezredet hozhatott létre, és később megszervezte az egész francia könnyűlovasságot, eljutva a Franciaország marsallja címig.
 
[[III. Károly magyar király|III. Károly király]] uralkodása alatt a huszárezredek 10 kompániára voltak tagozva és két-két [[kompánia]] egy [[svadron]]t képzett; az ilyen huszárezred állománya, a törzzsel együtt, 809 lovasból állt. E király alatt szervezték [[1733]]-ban a [[báró]] [[Splényi-féle huszárezred]]et (1768-ban oszlatták fel), és 1734-ben a báró Havor-félét, a gróf Károlyi-félét és a báró Ghylány-félét (1768-ban oszlatták fel).
49. sor:
[[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia királynő]] alatt is állítottak fel új huszárezredeket: 1741-ben kettőt: a gr. Beleznay-félét és a herceg Esterházy Antal-félét (1775-ben oszlatták fel), 1743-ban a gróf Kálnoky-félét, 1756-ban pedig – a 7 éves háború kitörésekor – a Jászkun huszár-ezredet (1775-ben oszlatták fel) és a Ferencz Császár-félét. Már [[III. Károly magyar király|III. Károly]] a magyar huszárezredeken kívül az ország déli határszélein, a határőrvidék lakosaiból 3 lovasezredet is szerveztetett: a bánsági és károlyvárosi határőrvidéki huszárezredeket; [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] 1762-ben [[Székelyek|székely]] határőrvidéki ezredet is állíttatott fel.
 
1760. szeptember 11-én Mária Terézia parancsára állították fel a „[[magyar királyi nemes testőrség]]et”. Az 1764-es rendi gyűlés a 100 fiatal nemesből álló alakulatra évenként 100.000 {{szám|100000|forintot}} ajánlott fel, és szabályozta, hogy a jelölteket maguk a vármegyék ajánlják. Ezen kívül, Erdély külön 20.000 {{szám|20000|forintot}} adott húsz testőr ellátására. Az egész gárda 120 főből állt, mindenkori kapitánya a hadsereg tábornoki karának tagja volt, és az 1765. évi VI. törvénycikk alapján felvették Magyarország zászlósurai közé. E testőrség szerepe II. József uralkodása alatt csökkent, de egész 1848-ig nagy dicsőségnek számított a tagjának lenni. Az elitalakulatban szolgáltak a híres „testőrírók” is, akik lerakták a modern magyar irodalom alapjait: [[Bessenyei György]], [[Orczy Lőrinc]], [[Gvadányi József]], [[Dugonics András]], [[Pálóczi Horváth Ádám]].<ref>[http://www.kislexikon.hu/magyar_testorseg.html Kislexikon szócikke]</ref>
 
III. Károly uralkodásától kezdve igen sok nem magyar tisztet neveztek ki a magyar huszárezredekhez. Ezek az idegenek nem ismerve a magyar harcosok sajátságos jellemét, durva, szívtelen, és bizony sokszor igazságtalan bánásmóddal annyira elkeserítették a magyar tiszteket és legényeket, hogy sok tiszt lemondása után [[Porosz Királyság|Poroszországba]] ment, sok altiszt és közlegény pedig szökve ment oda, és ott a porosz király magyar mintára szervezett huszáralakulataiba álltak be. A rossz bánásmód által a császári huszároknál előidézett elégedetlenséget még az is fokozta, hogy Károly király és Mária Terézia uralkodása alatt a [[református]] katonáknak is a katonai misékre kellett kivonulniuk, ami a reformátusoknak akkori időben a rajongásig fokozott vallásfelekezeti érzelmeit annyira sértette, hogy már csak ezért is sokan szöktek át a „református király magyar huszárjaihoz”. Végül pedig sok polgári származású huszártiszt azért lépett ki a császári huszárezredekből és lépett be a porosz huszárezredekhez, mert ''„ott az előléptetésnél csakis a szerzett katonai érdemeket veszik tekintetbe, míg a császári seregben német, belga, írlandi és olasz grófocskák és uracskák, mielőtt még kardjukat ellenséges vérbe mártották volna, máris magasabb rangba jutnak, mint olyan magyar tisztek, akik már harminc és több évet szolgálják Őfelségét, s kiknek testén több a sebhely, mint ahány évet élt fiatal előljárójuk.”''<ref>Werner Pál porosz altábornagy, volt császári huszárszázados levelei, [[Berlin]] 1791</ref>
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Huszár