Wikipédia

„Johannes Gutenberg” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)
[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{Életrajz infobox
|név=Johannes Gensfleisch zur Laden zum Gutenberg
|kép=Johannes GutenbergGutika.jpg
| születés dátuma = [[1400]].
| születés helye = [[Mainz]]
12. sor:
 
== Élete ==
Apja Friele Gensfleisch zur Laden volt, anyja Else Wyrich von Gutenberg, a fiú tehát az ő nevét vette föl. A pénzverési joggal is felruházott mainzi patrícius család a nemeseknemeűvesség és [[Középkoridrágakőcsiszolás polgár|polgárok]]rejtelmeire, közöttkésőbb dúlóa harctükörkészítésre miattis. azAmikor [[1420-asDritzehn évek]]meghalt, elejénműhelyében elhagyta városátprést, és előbbakkoriban Eltvillebenagyon módon, majdkönyveket is találtak.[[1430]]Fájl:Gutenberg-bible.jpg|bélyegkép|250px|Gutenberg-biblia tájánegy [[Strasbourglapja]]ba költözött.
Gutenberg egy városi tanácsostól kapott kölcsönből újraindította saját nyomdáját. Elkészült egy ''36 soros Biblia'', de máig vitatott, hogy ő, vagy egy bambergi nyomdász készítette, a tőle vásárolt első betűsorozattal. Mindenesetre két kisebb könyv, Matthaeus de Cracovia ''Tractatus rationis et conscientiae'' (Értekezés az elméről és a lelkiismeretről) illetve elm[[Aquinói Szent Tamás|Aquinói TamásGutenberg-otthon]]: ''Summa de articulis fidei'' (A hitcikkelyek summája) nyomtatásával sikerült annyi pénzt gyűjtenie, hogy nekikezdhessen Johannes de Balbus ''Catholicon'' című lexikonának, amely a [[kolofon]] tanulsága szerint [[1460]]-ban készült el.▼
 
Gutenberg ebben az időben már kísérletezett a könyvnyomtatással. Egy Andreas Dritzehn nevű polgár [[1436]]-ban ugyanis azzal a kéréssel fordult hozzá, hogy tanítsa meg az aranyművesség és drágakőcsiszolás rejtelmeire, később a tükörkészítésre is. Amikor Dritzehn meghalt, műhelyében prést, és akkoriban szokatlan módon, könyveket is találtak.
 
[[1444]]-ben elhagyta lakhelyét, mivel a [[Svájc]]ból visszatérő francia [[armagnacok]] egész Elzászt feldúlták, Gutenberg pedig nem érezte magát biztonságban. [[1447]]-ben visszatért Mainzba, és pénzt kölcsönzött nyomdájának felállításához. Első munkája egy Weltgericht című vers volt, majd egy vékony latin nyelvkönyvet készített ugyanazzal a kezdetleges betűtípussal.
 
Az [[1448]]-as évre készített, csillagászati jóslásokat is tartalmazó naptár már új, egyenletesebb, szebb írásképet adó betűkkel készült. Hamarosan egyházi megrendelést is kapott, 3 évi bűnbocsánatot ígérő [[Búcsúcédula|búcsúcédulák]] nyomtatására. Néhány további naptár és röpiratok nyomtatása után Gutenberg nekilátott főművének, a ''42 soros Bibliá''nak az elkészítéséhez.
[[Fájl:Gutenberg Bible.jpg|bélyegkép|250px|Gutenberg Bibliája]]
A 641 lapot, oldalanként 42 sort tartalmazó, két hasábban szedett mű hatalmas technikai és anyagi kihívás volt a nyomdász számára. Ráadásul azért, hogy a biblia pont úgy nézzen ki, mint a kézzel készítettek, szükség volt az [[iniciálé]]k és a díszítések egyedi, kézzel történő megfestésére is. Még így is jelentősen, csaknem 50%-kal olcsóbban lehetett adni, mint egy hagyományos módon készült [[kódex]]et, ami vonzóvá tette a leendő vásárlók számára. Egy jómódú ügyvéd, [[Johann Fust]] hajlandónak mutatkozott arra, hogy finanszírozza a könyv elkészítését és cserébe társtulajdont szerzett a vállalkozásban.
 
A munka 5 éven keresztül tartott, ezalatt rengeteg új betűt kellett önteni, papírt és pergament vásárolni. Mivel egyedül ezt nagyon nehéz lett volna végigcsinálnia, Gutenberg felvett maga mellé egy segédet, Peter Schöffert. Az idő előrehaladtával Fust felismerte, hogy a segéd alkalmazásával hosszú távon semmi szüksége nincs a mesterre, ezért beperelte Johannest a kölcsönadott pénz és annak kamatai miatt. A teljes követelés 2026 forintot tett ki, amely akkoriban óriási összeg volt. Gutenberg nyilvánvalóan nem tudta előteremteni, így a [[nyomda]], a betűkészlet és a félig kész Bibliák Fust birtokába kerültek. Saját vállalkozásuk már büszkén hirdette, hogy nyomtatott Bibliát árulnak, ellentétben Gutenberggel, aki nem kívánta felfedni vevői előtt, hogy nem kézzel készített munkát ad el nekik.
 
[[Fájl:Gutenberg Bible scan.jpg|bélyegkép|250px|Gutenberg-biblia egy lapja]]
[[Fájl:Gutenberg-bible.jpg|bélyegkép|250px|Gutenberg-biblia egy lapja]]
▲Gutenberg egy városi tanácsostól kapott kölcsönből újraindította saját nyomdáját. Elkészült egy ''36 soros Biblia'', de máig vitatott, hogy ő, vagy egy bambergi nyomdász készítette, a tőle vásárolt első betűsorozattal. Mindenesetre két kisebb könyv, Matthaeus de Cracovia ''Tractatus rationis et conscientiae'' (Értekezés az elméről és a lelkiismeretről) illetve [[Aquinói Szent Tamás|Aquinói Tamás]]: ''Summa de articulis fidei'' (A hitcikkelyek summája) nyomtatásával sikerült annyi pénzt gyűjtenie, hogy nekikezdhessen Johannes de Balbus ''Catholicon'' című lexikonának, amely a [[kolofon]] tanulsága szerint [[1460]]-ban készült el.
 
Ezek után befejezte nyomdászi tevékenységét és visszavonult. Nyugalmat nem lelt: [[1462]]-ben menekülnie kellett Mainzból, mert azt a [[mainz]]i érsek és a [[II. Piusz pápa|pápa]] között támadt viták miatt zsoldosok gyújtották fel. Néhány év múlva hazatért és ott halt meg [[1468]] elején.
 
== Találmányai ==
=== Mozgatható betűelemekkel való könyvnyomtatás ===
Az előre fából kifaragott, vagy öntött kész oldalak nyomtatása már szokásban volt. Először a fatáblákra vésték az egész [[szedéstükör|szedéstükröt]]. A folyamatnak azonban volt egy nagy hátránya, mivel minden egyes könyvhöz teljesen új fametszeteket vagy nyomódúcokat kellett készíteni, nemigen lehetett vele sokféle könyvet előállítani. Gutenberg a kevesebb vésés miatt, a fatáblákat fűrészelte fel különálló betűkre. Ezek a betűk nem simultak szépen egymáshoz, nem álltak egyenes vonalban. Nem lehetett velük jó minőségű nyomatot létrehozni. Ekkor gondolt arra, hogy fémből próbál betűket csinálni.
 
Először acélból mindegyik betűből egy-egy példányt vésett ki. Ez volt az ún. patrica vagy bélyegző, amelyet azután egy valamivel lágyabb réz vagy bronz darabba ütött. Így keletkezett a negatív – azaz mélyedést és nem domborulatot felmutató – betűképet tartalmazó matrica. A matricát használta az öntőkészüléknél, a végső betű elkészítéséhez.
 
=== [[Betűfém]] ===
Hosszú kísérletezés után találta meg Gutenberg a megfelelő ötvözetet, melynek összetétele nagyrészt [[ólom]], és bizonyos arányú [[antimon]] és [[ón]].
 
=== Kézi öntőkészülék ===
A kézisajtó korában a betűk sokszorosításának Johannes Gutenberg által kifejlesztett eljárása érvényesült. A könyvnyomtatás alapanyaga a ''patrica'' és a ''matrica'' alapján öntés útján sokszorosított [[Betűfém|ólombetű]] volt. Az apró ólombetűket szétválogatva tartották betű és írásjelfajtánként.
 
Kezdetben vésnökök és fémművesek, ötvösök készítették a betűk metszését, majd betűmetszők végezték ezt a művészi igényű munkát. A [[Betűmetszés|betűmetszők]] rendkívül kemény fémből egyéni rajzú betűket véstek. Ez a patrica, amely alapján kemény fémötvözetű betűnegatívot, azaz matricát készítettek. A patricák alapján készültek a matricák. Míg a patrica egyedi darab volt, addig a matricából több is készülhetett. A korlátlan számú [[Betűfém|ólombetű]] öntése a matrica segítségével történt.
 
A matricát vaspofák közé állították, amelyet a kívánt betűszélességnek megfelelően beszabályoztak. Ennek következtében üres tér képződött fölötte, amelynek magassága az öntendő [[Betűfém|ólombetű]] magasságának felelt meg. Ebbe az üres térbe felülről forró, folyékony betűfémet öntöttek, majd az öntés után a készüléket szétszedték, a kieső kész – ismét tükörfordított – ólombetűről a túlöntést letörték, a szálkáktól megtisztították. Ez a kész betű bármikor, bármilyen mennyiségben, mindig ugyanolyan alakban, szélességben és magasságban utánönthető volt. Ha esetleg a rézmatrica az idők folyamán elkopott vagy megsérült, a bélyegzővasról újabb leütést készítettek, ezúton az első matricával teljesen megegyező új matricát kaptak. Ezzel az eljárással sikerült a betűk teljes egyenletességét és azonosságát biztosítani.
 
=== Nyomdafesték ===
Nem volt könnyű megtalálni a kencéből,{{forr}} gyantából és lámpakoromból álló [[nyomdafesték]] keverékének helyes arányait sem.
 
=== Szedő-sorjázó/szedővas ''(winkel)'' ===
[[Öntöttvas]]ból készült szerszám, melynek oldalai egymással [[derékszög]]et zárnak be. Két oldalról nyitott, zárt oldalai közül az egyik állítható és ékekkel rögzíthető. Így állítható be a kívánt sorszélesség. Ebbe a szerszámba szedték egymás után a [[betű]]ket a [[kéziszedés|kéziszedők]], és így alakult ki a szedett szöveg.
 
=== Festékező labdacs ===
Újítás volt az is, hogy a festéket már nem ecsettel hordták fel a nyomóformára, hanem birkabőrből készült és lószőrrel töltött labdaccsal, amely egyenletesen adagolta a festéket.
 
=== Kézisajtó ===
[[Fájl:Printing towns incunabula.svg|bélyegkép]]
A Gutenberg-féle kézisajtó két függőleges oszlopból állt, amelyeket felül vízszintes keresztgerenda tartott össze. A gerendában csavarmenet haladt keresztül, s e csavarmenet alsó végére egy vaslemez (tégely) volt erősítve. Az ugyancsak vasból készített nyomóalap, az ún. [[fundamentum]], amelyen a nyomásra szánt forma foglalt helyet, fából készített sínpáron ki- és betolható volt. A fundamentumnak a tégelyen kívül kellett állnia akkor, amikor a kiszedett könyvoldalakat ráhelyezték. A szedések közé megfelelő szélességű léceket, úrkitöltőket helyeztek, ezek a betűk magasságánál alacsonyabbak voltak, hogy a festéktől mentesek maradjanak, s nyomást ne kaphassanak.
 
Az így összeállított nyomóformát a fundamentumszélei körül haladó keretbe fából készült ékekkel beszorították, és ennek következtében az oldalak szedései mozdíthatatlanul, szilárdan álltak. Ezt követően a formát a pamacsozó labdacs segítségével befestékezték. A nyomandó ívet a fundamentumhoz ki- és behajtható vassarokkal szerelt, papirossal bevont keret belső oldalára helyezték, amelyen előzőleg a nyomásban előforduló egyenetlenséget vékony papirosok felragasztásával kiegyenlítették (egyengették).
 
Ehhez a kerethez egy másik keret csatlakozott, amely ugyancsak ki- és behajtható vassarkokkal volt az előbbihez erősítve. Ezt a keretet tympannak nevezték s a papirosívek egy helyen történő szilárdan tartására szolgált. A tympant egy nagyon egyszerű szerkezet hozta mozgásba. Ez a mennyezetről a padozatig érő kötélből vagy szíjból állt, amelyet a nyomdász a lábával feszített meg. Ha a tympan lecsapódott a keretre s közrefogta a papirost, az egészet ráhajtották a nyomóformára.
 
A nyomóformát a papirossal együtt betolták a tégely alá, s a csavarmenetet egy nyél segítségével lefelé hajtották, a vastégely leereszkedett, s az alája tolt szedéssel érintkezésbe jutott, ezzel a művelettel létrejött a nyomás, amelynek következtében a befestékezett szedés képe a papirosra került. A fundamentumot most a tégely alól újból kitolták, a nyomtatott ívet kivették a formából, és a nyomás újra elkezdődött.
 
Hogy a szedésről történő nyomás a papirosnak mindig ugyanarra a helyére kerüljön, vagyis hogy az első és a hátsó oldal nyomása pontosan fedje egymást, a szedések mellé tűket helyeztek, ezeket '''punktúráknak''' nevezték. Az első oldalnak tűszúrta lyukait a második oldal nyomásánál a tűkre pontosan beigazították és ezzel biztosítva volt az elő- és hátoldalak sorainak pontos egymásra esése (regisztere).
 
Gutenberg nyomtatványait, s az ezzel a módszerrel készült [[15. század ]]i nyomtatványokat (egészen pontosan az [[1501]]. [[január 1.]] előttieket) [[ősnyomtatvány]]oknak nevezzük.
[[Kép:Gutenberg-Bibel.jpg|jobbra|bélyegkép|Gutenberg Biblia reprint]]
:''Gratia sit tibi et gloria magnoperose Johannes,''
:''Essemus sine te alii, non qui sumus.''
 
:''Hála, dicsőség jár teneked, nagyművű Johannes,''
:''Nélküled másmilyenek lennénk, mint ma vagyunk.''
 
== Történelmi jelentősége ==
A mozgatható betűket valamikor a [[11. század]] közepén ugyan Kínában találta fel egy [[Pi Seng]] nevű ember, de az ő betűmintája agyagból készült, ami nem túl tartós. A koreaiak jóval Gutenberg előtt már fémből készült betűmintákat használtak, a [[15. század]] elején a koreai kormány egy öntödét is fenntartott nyomóelemek gyártására. A mozgatható betűmintával történő nyomtatás Kínában mégsem vált általánossá egészen addig, amíg a Nyugattól át nem vették a korszerű könyvnyomtatás műveleteit. Gutenberg jelentősége tehát nem abban rejlik, hogy a fémből készült mozgatható betűmintákat használta, hanem abban, hogy a modern könyvnyomtatáshoz szükséges négy alapvető összetevőt: a mozgatható betűmintát, a nyomógépet, a megfelelő nyomdafestéket és a papírt egy gyártási folyamatban tudta összehangolni. Ezek közül a papír volt az egyetlen, amit készen kapott (lásd [[Cai Lun]]). Gutenberg a nyomtatás alkotóelemeinek összekapcsolásával így a gyártásnak egy hatékony rendszerét alakította ki, ezáltal a könyvnyomtatás tömegtermelési folyamattá vált. Egy nyomtatott könyv hatása ugyanis nem különbözik egy kézzel írott társától. A könyvnyomtatás fölénye a tömegtermelésben van, és Gutenberg találmányának fontossága ebben mutatkozik meg.
 
== Kapcsolódó szócikkek ==
* [[Gutenberg-galaxis]]
* [[Gutenberg-otthon]]
 
== Források ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Johannes_Gutenberg”