„I. Gergely pápa” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a dőlt betűk kiiktatása |
|||
56. sor:
=== A lombard és frank viszonyok ===
Néhány nappal felszentelése után Itália politikai vezetésében változások álltak be, ugyanis meghalt a longobárdok [[király]]a, ''Authari''. A megözvegyült királyné, Theodelinde nőül ment a gazdag, de harcias ''Agilulf''hoz, [[Torinó]] hercegéhez. Az északi lombard hercegség hamarosan megállapodott Ariulf ''Spalato''i herceggel és Arichis [[Benevento]]i herceggel Itália további meghódításában. Gergely aggódni kezdett a környező félig barbár seregek készülődése miatt, főleg miután a [[ravenna]]i exarcha, ''Romanus'' visszavonult vára fedezékébe. A pápa számára világos volt, hogy ha nem tesz valamit a longobárdok ellen, valószínűleg a háború felemészti majd Rómát. Mégis egészen [[592]] nyaráig semmi érdemleges nem történt, amikor egyszer csak Gergely fenyegető levelet kapott spalatoi Ariulftól, és az hamarosan megjelent serege élén Róma falainál. Ugyanekkor a beneventoi herceg megtámadta [[Nápoly]]t, amelynek helyőrsége éppen vezető nélkül volt. Az ostrom megindult, és a pápa szokatlan döntésre határozta el magát. Először a történelemben
Amikor a ravennai várban ''Romanus'' értesült a pápa önálló vállalkozásáról, hirtelen feltámadt benne a becsvágy, és seregei élén megtámadta, és visszafoglalta [[Perugia|Perugiát]], majd bevonult Rómába. A pápa császári fogadtatással üdvözölte az exarchát, akitől állandó védelmet várt. Azonban következő év tavaszán Romanus kivonult katonáival a városból. A nép és a pápa ezután még jobban kiábrándult a [[bizánc]]i segítségből mint addig. A felrúgott béke és a ravennai hódítások feldühítették az észak-itáliai lombard hercegeket. [[593]] [[június]]ában Agilulf király hadai kegyetlen ostrom alá vették Rómát. A féktelen pusztítás megállítására Gergely személyesen találkozott a lombard uralkodóval a [[Szent Péter-bazilika]] lépcsőjén. A tárgyalásoknak ismét az lett az eredménye, hogy hivatalosan Agilulf szíve megolvadt a pápa szavainak hallatán, és megindultságában hagyott fel a város ostromával, de valójában ismét kiürült a pápai kincstár. Gergely belátta, hogy a tartós békét csak úgy lehet elérni, ha a császári erők és a longobárdok békét kötnek egymással.
| |||