Középiskoláit szülővárosában kiváló eredménnyel végezte. Költői tehetségének korai termését ünnepélyeken szavalták. Az esztergomi főegyházmegye növendékpapjaként a bölcseleti tudományokat [[Nagyszombat (település)|Nagyszombatban]], a hittaniakat [[Pest (történelmi település)|Pesten]] a központi papneveldében végeztehallgatta. EközbenKözben a hazai és külföldi irodalmat is tanulmányozta és a pesti növendékpapság magyar novíciusok iskolájának tagja, az utolsó tanévben elnöke volt. 1843. július 15-én áldozópappá szentelték, ésmajd azonnal felvételt nyert a ''[[Religio és Nevelés]]'' vallási folyóirat szerkesztőségének tagja lettszerkesztőségébe. 1845-ben a pesti papnevelő lelki igazgatójává nevezték ki.▼
Középiskoláit szülővárosában kiváló eredménnyel végezte. Költői tehetségének korai
▲termését ünnepélyeken szavalták. Az esztergomi főegyházmegye növendékpapjaként a bölcseleti tudományokat [[Nagyszombat (település)|Nagyszombatban]], a hittaniakat [[Pest (történelmi település)|Pesten]] a központi papneveldében végezte. Eközben a hazai és külföldi irodalmat is tanulmányozta és a pesti növendékpapság magyar iskolájának tagja, utolsó tanévben elnöke volt. 1843. július 15-én áldozópappá szentelték és azonnal a ''[[Religio és Nevelés]]'' vallási folyóirat szerkesztőségének tagja lett. 1845-ben a pesti papnevelő lelki igazgatójává nevezték ki.
1849-től 1852-ig a [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|pesti egyetemegyetemen]] mellettaz egyházi hitszónokhitszónoki és bölcseletkaribölcseletkar hittanárhittanára volt. A [[Szent István Társulat]] működésének kezdetén, abban is buzgón részt vett. Fő tevékenységi köre a központi papnevelőben a hazai fiatal papság szellemi és egyházi nevelése, és a főváros vallási életének felélesztésevoltfelélesztése volt. 1853-ban a bécsi [[Augustineum]] lelki igazgatója és a [[I. Ferenc József magyar király|császár]] udvari káplánja lett. 1857-ben [[nagyvárad]]i kanonok és ugyanott a papnevelő rektora, 1858-ban egyházmegyei tanfelügyelő, 1863-ban címzetes apát, 1873-ban főesperes és a [[Osztrák Császári Lipót-rend]] lovagja, 1878-ban pápai prelátus lett. 1880-ban püspökké szentelték. Több ízben káptalani helynök, 1884-ben a középiskolai hittanárokat vizsgáztató bizottság és 1888-ban a helyi zsinati vizsgabizottság elnöke, 1892-től váradi nagyprépost volt. Ugyanebben az évben ünnepelték 50 éves írói jubileumát. Aranymiséjét 1893-ban celebrálta.
Aszkétaéletet élt, tekintélyes jövedelmeit szétosztotta soka szegényszegények között, sőt sürgős esetben személyesen vitte el a segélyt, ezértamiért nagyon népszerű volt. Ő alapította a váradi Szent Vince Intézetet, amelyben többnyire szegény árva leányok és kisebb fiúgyermekek százai kaptak ellátást. A [[Budapesti Philologiai Társaság]] és a [[Szigligeti Társaság]]nak dísztagja és Nagyvárad díszpolgára[[díszpolgár]]a volt.
Kőnyomatos arcképét [[Barabás Miklós (festő)|Barabás Miklós]] rajzolta meg, 1854-ben J. Rauch Bécsben nyomatta ki.
