„Lövészárok-hadviselés” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 2001:4C4E:2141:DC0F:F51A:C1B3:CBF3:38A0 (vita) szerkesztéséről [[User:Magic link… Címke: Visszaállítás |
||
6. sor:
A lövészárokban tartózkodó katonák védve voltak az ellenséges [[Lőfegyver|kézifegyverek]] tüzétől, bár a tüzérségi eszközök és a légierő eredményesen használható ezek támadására. Az egymással szemben álló lövészárkok közötti terület („a senki földje”) mind a kézifegyverek, mind a tüzérség tüzének teljes mértékben ki volt téve, emiatt még a sikeres támadások is jelentős veszteségeket okoztak a támadóknak, akiknek először ezt kellett leküzdeni, mielőtt közelharcban el tudták volna foglalni az ellenséges lövészárkot.
A lövészárkokat először az [[amerikai polgárháború]] során alkalmazták, ahol már megjelentek a lövészárok-hadviselés alapvető elemei. A lövészárok-hadviselés legjobb példája az [[első világháború]], amely során az [[antant]] és a [[központi hatalmak]] hadseregei, elsősorban a [[Nyugati front (első világháború)|nyugati fronton]], lövészárkok, bunkerek és szögesdrótakadályok bonyolult és jelentős véráldozatok nélkül szinte bevehetetlen rendszerét építették ki. Nagy előnye volt, hogy ellenséges
== Előzmények ==
|