„News of the World (album)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Ary (vitalap | szerkesztései) →Az album dalai: 40 éves jubileumi kiadás |
a Roger Taylor egyértelműsítése (WP:BÜ), apróbb javítások |
||
23. sor:
A '''''News of the World''''' a brit [[Queen]] rockegyüttes hatodik stúdióalbuma. 1977. október 28-án jelen meg (Amerikában november 1-jén), a producerei az együttes tagjai voltak, [[Mike Stone]] hangmérnök társproduceri segédletével. Az előző albumaikat ért kritikák után úgy döntöttek, hogy ezúttal egy nyersebb, spontánabb lemezt készítenek, elvetve a korábbi túlprodukált, végletekig kimunkált hangzásukat. Ennek érdekében több dal felvételénél élőben egymás mellett játszottak, igyekeztek kihasználni a stúdiók természetes akusztikáját, hogy a lehető legkevesebb effektust kelljen használniuk. Mivel az előre lekötött fellépéseik miatt kevesebb idejük volt, a korábbi albumaikhoz képest viszonylag hamar, tíz hét alatt elkészültek a felvételekkel, Stone pedig nagy segítséget jelentett számukra mind műszaki, mind emberi szempontból.
A dalírási és felvételi szakaszban több olyan hatás érte őket, amely befolyásolta a felvett dalok stílusát: [[Brian May]] gitáros és [[Freddie Mercury]] énekes a koncertjeik hatására írták a „[[We Will Rock You (dal)|We Will Rock You]]” és „[[We Are the Champions]]” dalokat, azzal a szándékkal, hogy a koncerteken a közönség velük együtt énekelhesse, míg [[Roger Taylor (dobos, 1949)|Roger Taylor]] dobost az általa kissé lenézett punk stílus hirtelen népszerűvé válása a stílust gúnyoló dalok írására késztette.
Az album vezető kislemeze a „We Are the Champions”/„We Will Rock You” lett, amely hatalmas sikert aratott, és napjainkban is az együttes legismertebb, legtöbbre értékelt dalai között tartják számon. A kritikusok vegyesen fogadták, egyesek dicsérték a sokszínűségét és keménységét, mások viszont úgy vélték, hogy egyes dalok az együttes felsőbbrendűségét hirdetik. Kereskedelmileg nagy volt a sikere, milliós eladásaival sikerült végre betörniük az amerikai zenei piacra.
30. sor:
A Queen utolsó két albumával, az 1975-ös ''[[A Night at the Opera (Queen-album)|A Night at the Operá]]''val és az 1976-os ''[[A Day at the Races]]''szel nagy közönségsikert ért el Angliában, és egyre jobban megismerték őket Amerikában is.{{h|Blake|2010|p=181–182}} Az akkoriban előretörő vad [[punk]]mozgalom tükrében azonban az évtizedes múltra visszatekintő rockegyüttesek egyszerre kimentek a divatból. Különösen érvényes volt ez egy olyan együttesre, amelynek énekese a koncerteken balettruhában lépett fel, és rózsát dobált a közönség közé.{{h|Blake|2010|p=195–196}} A kritikusok véleményét jól tükrözte Nick Kent írása az ''[[New Musical Express|NME]]''-ben az ''A Day at the Races''-ről: „Zajlik a nagy punk összeesküvés – a [[Sex Pistols]] a Brit Közerkölcs ellen –, hirtelen mindenki érzi, hogy valami nagy dolog fog történni, hogy a maradék rock hierarchia leomlik – én eközben egy szobában ülve hallgatok egy albumot, amelyet a Nagy Brit Közerkölcs ezekben a vészterhes napokban vidáman ölel a nagy közös keblére, egy albumot, amely olyan fullasztóan terméketlen, mintha groteszk paródiája lenne az összes létező zenei formának.”<ref>{{cite journal|url=http://www.queencuttings.com/dblog/articolo.asp?articolo=48|title=Funny really|first=Nick|last=Kent|year=1976|month=december|journal=[[New Musical Express|NME]]}}</ref>
Ahogy az együttes egyre ismertebb lett, a tagjai – több kortárs vallomása szerint – egyre több sztárallűrt vettek fel. Míg [[Brian May]] gitáros és [[John Deacon]] csendes családi életet éltek, addig [[Roger Taylor (dobos, 1949)|Roger Taylor]] dobos és [[Freddie Mercury]] énekes egyre inkább az éjszakai élet ismert szereplői lettek, és egyre több különcségükről számolt be a sajtó.{{h|Sutcliffe|2010|p=101}} 1977-ben Tony Stewart újságíró riportot készített Mercuryval, és az ''NME'' hasábjain egy gúnyos cikket jelentetett meg végül, amelyben kigúnyolta az énekes hozzáállását a szórakoztatóiparhoz és a balett imádatát. „Mercuryt kicsit helyre kellene rakni – írta. – El kellene magyarázni neki, hogy egy rock-koncert többé nem a Rajongók Sztárjának ünnepélyes bálványozásáról szól. Az egész Queen által képviselt illúzió gyorsan összeomlani látszik.”<ref>{{cite journal|journal=[[New Musical Express|NME]]|pp=12–13|date=1977-07-29|url=http://www.queenarchives.com/index.php?title=Freddie_Mercury_-_06-18-1977_-_NME|first=Tony|last=Stewart|title=Freddie Mercury: Is This Man a Prat?}}</ref> Stewart később azt nyilatkozta, hogy Mercury nagyon lekezelő volt vele az interjú során, és hogy „elvesztette a realitásérzékét”. Ettől kezdve Mercury és az együttes tagjai nagyon elutasítóak lettek az újságírókkal szemben, és legendásan bizalmatlanná vált a kapcsolatuk a médiával, és fordítva, a sajtó sem kedvelte az együttest.{{h|Blake|2010|p=201}}
==Felvételek==
128. sor:
| length2 = 2:59
| title3 = [[Sheer Heart Attack (dal)|Sheer Heart Attack]]
| writer3 = [[Roger Taylor (dobos, 1949)|Roger Taylor]]
| length3 = 3:24
| title4 = [[All Dead, All Dead]]
214. sor:
=== 40 éves jubileumi kiadás ===
2017-ben az album megjelenések 40. évfordulóját egy boxset kiadásával ünnepelte a zenekar.<ref>{{cite web |url=http://www.queenonline.com/news/press-release-news-of-the-world-40th-anniversary-edition |title=Press Release: News Of The World - 40th Anniversary Edition |date=2017-09-04 |accessdate=2017-12-06 |publisher=QueenOnline.com}}</ref>
A boxset tartalma:
235. sor:
* [[Brian May]]: gitár, vokál, zongora, ének („All Dead, All Dead” és „Sleeping on the Sidewalk”), maracas („Who Needs You”)
* [[John Deacon]]: basszusgitár, akusztikus gitár („Spread Your Wings” és „Who Needs You”)
* [[Roger Taylor (dobos, 1949)|Roger Taylor]]: dob, vokál, ritmus- és basszusgitár („Sheer Heart Attack” és „Fight From the Inside”), ének („Fight From the Inside”)
{{col-break}}
'''Produkció'''
| |||