„Akvadukt” változatai közötti eltérés

Az '''akvadukt''' vagy '''csatornahíd''' ([[latin nyelv|latinul]] ''aquaeductus'' vagy ''aquaduct'') a [[Közel-Kelet]] és [[Európa]] területén az [[ókor]]ban létesített [[vízvezeték]], amely a nagyobb településekbe vagy a művelés alatt álló földekre vezette el a környező, magasabban fekvő területek [[víz|vizét]]. Tágabb értelemben aquaeductus minden olyan korai csővezeték, amely – akár a földfelszín alatt, akár felette – vezette el rendeltetési helyére az öntöző- és ivóvizet. Az akvaduktok tipikus csoportját alkotják a [[Római Birodalom]] területén elterjedt földfelszín feletti, pilléres-ívezetes építmények. Ez esetben a terep szintkülönbségeit áthidalandó [[pillér]]es [[boltív]]ek sorozatából – a víz megfelelő sebességű áramlásának kedvező lejtésű – [[árkád (építészet)|árkádsort]] alakítottak ki, s ennek tetején futott a vizet vezető [[csatorna (vízépítés)|kőcsatorna]], fa-, agyag- vagy ólomcső. Néhol – különösen mélyebb völgyek vagy folyók felett – akár több emeletnyi boltívsort is kialakítottak, ebben az esetben az akvadukt valamely szintjét [[út (közlekedés)|útként]] vagy [[híd]]ként képezték ki.

 

Az első akvaduktok a [[Közel-Kelet]]en készültek, kifejezetten a szántóművelés alatt álló területek [[öntözés]]ére, [[Jeruzsálem]]ben például 533 méter hosszan fektettek le a föld alá alagútszerű csatornarendszert. Az [[ókori Görögország]]ban a [[minószi kor]] óta ismert technika volt a [[kút|kutak]] vizének földbe fektetett csöveken keresztüli elvezetése, s a gyakorlatot az [[athén]]i [[Szolón]] az [[i. e. 6. század]] elején törvényeiben is szabályozta. [[Számosz]] szigetén 1250 méternyi [[terrakotta]]cső-rendszert tártak fel a régészek, de hasonló vezetékek ismertek [[Palmüra|Palmürából]], [[Athén]]ból és [[Thébai]]ból, valamint a görög gyarmatosítást követő korból az [[itália]]i [[Siracusa|Szürakuszai]] és [[Catania|Katané]] városaiból.