„Akvadukt” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
3. sor:
 
== Története ==
Az első akvaduktok a [[Közel-Kelet]]en készültek, kifejezetten a szántóművelés alatt álló területek [[öntözés]]ére, [[Jeruzsálem]]ben például 533 méter hosszan fektettek le a föld alá alagútszerű csatornarendszert. Az [[ókori Görögország]]ban a [[minószi korcivilizáció]] óta ismert technika volt a [[kút|kutak]] vizének földbe fektetett csöveken keresztüli elvezetése, s a gyakorlatot az [[athén]]i [[Szolón]] az [[i. e. 6. század]] elején törvényeiben is szabályozta. [[Számosz]] szigetén 1250 méternyi [[terrakotta]]cső-rendszert tártak fel a régészek, de hasonló vezetékek ismertek [[Palmüra|Palmürából]], [[Athén]]ból és [[Thébai]]ból, valamint a görög gyarmatosítást követő korból az [[itália]]i [[Siracusa|Szürakuszai]] és [[Catania|Katané]] városaiból.
 
Városaik vízellátását a [[Római Birodalom|rómaiak]] az [[i. e. 4]]. századtól kezdve oldották meg a földfelszín feletti, a [[gravitáció]]t kihasználó aquaeductusokkal. Az így kialakított építmények 0,25–0,5%-os lejtése optimális és egyenletes esést biztosított a víznek, amely a városba érve föld alatti csatornákon jutott el az egyes házakhoz. A friss ivóvíz gyors célba juttatása szempontjából ezek az építmények rendkívül hatékonynak bizonyultak: az ókori [[Róma]] tizennégy akvaduktja napi 700 ezer köbméternyi vizet juttatott a városba (leírásuk [[Sextus Julius Frontinus]] ''De aqueductibus Urbis Romae'' című munkájából ismert). Róma legrégebbike az [[i. e. 312]]-ben [[Appius Claudius Caecus]] által építtetett, 16,5 kilométeres [[Aqua Appia]], a leghosszabb pedig az [[i. e. 46]]-ban elkészült [[Aqua Marcia]] volt, amely a 91 kilométerre lévő [[szabinok|szabin]] hegyek vizét vezette a városba.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Akvadukt