Főmenü megnyitása

Módosítások

Új források, bővít
{{Uralkodó infobox|név=Szkerdilaidasz|megnevezés=az Illír Királyság uralkodója|uralkodás_kezdete=[[i. e. 217]]|uralkodás_vége=[[i. e. 208]]/[[i. e. 205|205]] között|születési dátum=[[i. e. 280]]/[[i. e. 205|275]] körül?|halálozási dátum=[[i. e. 208]]/[[i. e. 205|205]] között|előd=[[Pinnész illír király|Pinnész]]|utód=[[III. Pleuratosz illír király|III. Pleuratosz]]}}
'''Szkerdilaidasz''' (ógörög ''Σκερδιλαΐδας,'' latin ''Scerdilaedus;'' [[i. e. 280]]/[[i. e. 275|275]] körül? – [[i. e. 208]]/[[i. e. 205|205]] között) az ókori [[Illír Királyság (ókor)|Illír Királyság]]{{Wd|Q16084290}} uralkodója {{ie|217-től}} haláláig. Az országot az {{ie|3.}} század közepén katonailag megerősítő, az [[ardiaták]]{{Wd|Q1088762}} törzséhez tartozó [[Agrón illír király|Agrón király]] testvéröccse volt. [[Teuta illír királyné|Teuta királyné]] {{ie|231}} utáni régensi uralma alatt az illír hadsereg főparancsnoka volt, különösen az {{ie|230.}} évi [[illír–epiróta háború]]ban tüntette ki magát. Unokaöccse, [[Pinnész illír király|Pinnész]] uralma és az illír állam társadalmi válsága alatt, az {{ie|220-as}} évek végén [[Pharoszi Démétriosz]] oldalán, [[aitólia]]i vagy [[makedónia]]i zsoldban különböző katonai kalandokba bocsátkozott. Az Illír Királyság trónját {{ie|217-ben}} foglalta el, és ezt követően a [[Római Birodalom|Római Birodalmat]] pártolva makedónellenes politikát folytatott. Az [[első római–makedón háború]] során, {{ie|213-ban}} országának nagy része makedón megszállás alá került, Szkerdilaidasz pedig a hegyvidéki területekre húzódott vissza. A feltételezések szerint {{ie|212-től}} fiával, [[III. Pleuratosz illír király|III. Pleuratosszal]]{{Wd|Q3545714}} közösen uralkodott Illíria felett. I. e. 209–208-ban még visszafoglaltavisszafoglalták [[dasszaréták|Dasszarétiát]], és [[Longarosz dardán király|Longarosz]] [[dardánok (Balkán)|dardánjaival]] összefogva támadtatámadták Makedóniát. A háborút lezáró {{ie|205-ös}} [[phoinikéi béke]]kötés{{Wd|Q679600}} idején már csak fia, [[III. Pleuratosz illír király|III. Pleuratosz]] volt az illír uralkodó. Agrón vérvonalát megszakítva az őSzkerdilaidasz leszármazottai lettek az ókori Illír Királyság utolsó uralkodói: fia, III. Pleuratosz és unokája, [[Genthiosz illír király|Genthiosz]]{{Wd|Q380555}}.
 
== Életútja ==
Szkerdilaidasz az [[ardiaták|ardiata]]{{Wd|Q1088762}} törzsbeli [[illírek|illír]] királyi család tagja, [[II. Pleuratosz illír király|II. Pleuratosz]] fia, [[Agrón illír király|Agrón király]] testvéröccse volt.{{refhely|Papazoglou 1965|:170.;|Cabanes 1988|:266.;|Wilkes 1992|:167.;|Ceka 2013|:153. Ugyanakkor|Šašel Kos 2013|:178. külön magyarázat nélkül megjegyzi, hogy az Agrón és Szkerdilaidasz közötti testvéri kapcsolat téves feltételezés.}} Miután életének főbb eseményei [[Polübiosz]] és [[Titus Livius]] történeti munkáiból ismertek, a feltehetően torzított ''Szkerdilaidasz / Scerdilaedus'' név második tagja a nyelvészeti kutatások szerint az északi illír területek felirataiból ismert ''Laidosz, Lédikaliosz, Lédietisz'' nevek valamelyikének feleltethető meg.{{refhely|Wilkes 1992|:71.}} Születésének valószínűsíthető időpontját [[Neritan Ceka]]{{Wd|Q836504}} albán régész {{ie|280–275}} körülre tette, abból kiindulva, hogy Szkerdilaidasznak {{ie|220-ban}} már házasulandó korú fia volt.{{refhely|Ceka 2013|:182.}}
 
=== Hadvezéri tevékenysége ===
Noha a történelmi forrásokban csak {{ie|230}}, az [[illír–epiróta háború]] kapcsán említik első ízben Szkerdilaidaszt mint az illír hadsereg fővezérét, feltehető, hogy már a korábbi években, az Agrón uralkodása alatti területszerző háborúkban is kitüntette magát. Miután az [[Aitólia|aitólok]]{{Wd|Q26857}} fölött {{ie|231-ben}} [[Medion ostroma|Medionnál aratott diadal]] híre [[Illíria|Illíriában]] érte utol Agrónt, Luan Përzhita albán történész azt feltételezi, hogy a király öccse, Szkerdilaidasz vezette győzelemre az illír sereget.{{refhely|Përzhita 2012|:117. Vö.|Wilkes 1992|:158.}}
 
Agrón {{ie|231-ben}} bekövetkezett váratlan halála után özvegye, [[Teuta illír királyné|Teuta]] vette át mostohafia, [[Pinnész illír király|Pinnész]] régenseként az uralkodást. Az illír hadsereg főparancsnoki tisztét ekkor már bizonyosan Szkerdilaidasz töltötte be. Teuta továbbvitte férje örökségét és folytatta területszerző hódításait: {{ie|230-ban}} kitört az illír–epiróta háború. Míg Teuta [[lembosz]]flottája a tenger felől vette be [[Onkhészmosz]]t, és ezzel az [[Epiróta Szövetség]]{{Wd|Q3240682}} fővárosát, [[Phoiniké]]t közvetlen közelről veszélyeztette, aközben Szkerdilaidasz ötezer harcosa élén északról, az [[Vjosa|Aóosz]] és a [[Drino|Drinosz]]{{Wd|Q1259101}} völgyében nyomult a város felé. Az epiróták fővárosa hamar elesett, a felmentésükre siető seregre pedig Polübiosz leírása szerint súlyos vereséget mértek, elsősorban Szkerdilaidasz hadi cselének köszönhetően, aki váratlan irányból, kora hajnalban támadt az epiróták táborára. A háború végül békekötéssel zárult, elsősorban az illírek kezdeményezésére, akiknek sürgősebb dolguk támadt: a királyság északkeleti részének lakossága fellázadt, és [[Longarosz dardán király|Longarosz király]] [[Dardánia|Dardániájához]] kívánt csatlakozni. A fegyverszünet megkötését követően Szkerdilaidasz leverte a dardánokkal szövetkező, fellázadt illíreket.{{refhely|Cabanes 1988|:266–267., 273.;|Wilkes 1992|:158–159., 167.;|Jacques 2009|:121.;|Përzhita 1992|:119. (a végső illír–epiróta összecsapás elmaradásának okaként azt említi, hogy Szkerdilaidasz párbajt vívott az ellenség fővezérével, amiben utóbbi alulmaradt);|Ceka 2013|:153., 177–178.}} E kettős győzelem, valamint a hamarosan létrejött illír–epiróta–[[akarnania]]i{{Wd|Q416070}} szövetség felértékelte az illírek katonai jelentőségét. Az {{ie|229–228.}} évi [[első római–illír háború]]ban azonban alulmaradtak a birodalommal szemben, jóllehet, a [[Római Birodalom|rómaiak]] meghagyták Pinnészt az Illír Királyság trónján.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:17–18.;|Wilkes 1992|:159–162.;|Schütz 2002|:72.;|Jacques 2009|:121–122.;|Përzhita 1992|:120.;|Ceka 2013|:178–181.;|Šašel Kos 2013|:177–178.;|Zavalani 2015|:19–21.}}
 
Teuta {{ie|227-ben}} lemondott a régensi feladatokról. [[Pharoszi Démétriosz]] vette nőül a kiskorú illír király, Pinnész anyját, [[Triteuta illír királyné|Triteutát]], ezzel az Illír Királyság de facto régense lett.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:18.;|Wilkes 1992|:162.;|Ceka 2013|:181.;|Šašel Kos 2013|:178.}} Szkerdilaidasz a források tükrében Démétriosz harcostársa lett, és kettejük szövetsége az évtized végére törést idézett elő az illír királyi családban: a Rómával {{ie|228-ban}} kötött békéhez hű Pinnésszel szemben nagybátyja és gyámja egyre inkább saját útjukat járták. Emellett Polübiosz krónikája szerint ezekben az években az Illír Királyságnak súlyos politikai válsággal kellett szembenéznie, Pinnész fennhatóságát semmibe véve a királysági területek ismét [[koinon]]okba kezdtek szerveződni. Démétriosz és Szkerdilaidasz {{ie|221–220}} fordulóján (más források szerint {{ie|220}} nyarán{{refhely|Cabanes 1988|:284.}}) kilencven [[lembosz]]ból álló flotta élén [[Lisszosz]]ból a [[Peloponnészosz]] nyugati partvidékére hajóztak. Megostromolták [[Pülosz]] városát, de eredménytelenül, és kalandozásaikat ezután sem kísérte katonai siker. Végül Szkerdilaidasz a maga negyven hajóvalhajójával [[Naupaktosz]]{{Wd|Q782278}} kikötőjébe sietett. Az aitólok zsoldjába állt, és flottája élén végigfosztogattafosztogatta az [[akhaia]]i{{Wd|Q2790451}} partokat. Miután azonban egyre[[Künaitha]]{{Wd|Q5199870}} növekvő elégedetlenséggel szemlélte,feldúlását ahogykövetően az aitólok ígéretüket megszegve nem juttatnakjuttattak neki a hadi zsákmányból, ismét Pharoszi Démétrioszhoz csatlakozva a fiatal [[V. Philipposz makedón király]] zsoldosa lett. Szkerdilaidasz a maga részéről harminc lemboszt és 400 illír harcost ajánlott fel Makedónia Róma elleni harcához, évi 20 talentum megfizetése ellenében.{{refhely|Papazoglou 1965|:170., 176.;|Kertész 1983|:97.;|Cabanes 1988|:284–287.;|Wilkes 1992|:163.;|Schütz 2002|:72.;|Përzhita 2012|:120.;|Ceka 2013|:182–183., 404.;|Šašel Kos 2013|:178.;}} Ugyanebben az időszakban, {{ie|220}} körül Szkerdilaidasz dinasztikus szövetséget kötött [[Amünandrosz|Amünandrosszal]]{{Wd|Q2807445}}, [[Athamánia]]{{Wd|Q10857476}} királyával. Amünandrosz nőül adta Eurüdiké nevű leányát Szkerdilaidasz fiához, [[III. Pleuratosz illír király|Pleuratoszhoz]]{{Wd|Q3545714}}, aki később maga is illír király lett. Kettejük frigyéből született a római hódoltság előtti Illíria utolsó királya, [[Genthiosz illír király|Genthiosz]]{{Wd|Q380555}}.{{refhely|Wilkes 1992|:163.;|Ceka 2013|:182.}}
 
Nem sokkal később, {{ie|219}} tavaszán kitört a [[második római–illír háború]], amelynek során a rómaiak csakhamar megsemmisítették Pharoszi Démétriosz seregét, majd hadisarc fejében békét kötöttek Pinnész Illír Királyságával. A béke azonban nem lett tartós, {{ie|218-ban}} V. Philipposz már az aitólok ellen harcolt, és ebben szövetségese, Szkerdilaidasz is kivette részét, de mindösszesen tizenöt hajóval, és azok fejében is kompenzációt kért. Ennek az lehetett az oka, hogy egyfelől Szkerdilaidasz igyekezett elkerülni a kenyértörést akár a makedónokkal, akár a rómaiakkal szemben, másfelől az illíriai politikai válság is elmélyült. Az egyes törzsek belülről fenyegették az ardiaták uralmát, és Szkerdilaidasz e belső hatalmi harcok közepette nem nélkülözhette hadseregének derékhadát. Róma {{ie|217-ben}} követeket küldött Illíriába, hogy kérdőre vonják Pinnészt a hadisarc elmaradása miatt. Hogy az ifjú királlyal ezután mi történt, nem ismert a forrásokból, de még abban az évben eltűnt a politika színpadáról, és a történeti elemzések szerint nagybátyja, Szkerdilaidasz ekkor lett az Illír Királyság uralkodója.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:18. (a források közül egyedüliként már ekkor Róma protezsáltjaként említik Szkerdilaidaszt);|Cabanes 1988|:290.;|Wilkes 1992|:163–164.;|Ceka 2013|:183–184.;|Šašel Kos 2013|:178–179.}} Közvetlen történeti utalások ugyan csak {{ie|212-től}} ismertek Szkerdilaidasz illír királyi voltára, de a történészek a rómaiak {{ie|217-es}}, a makedón és az illír udvarban tett követjárásának egyik következményének vélik Szkerdilaidasz uralkodóvá válását.{{refhely|Cabanes 1988|:294.}}
 
=== Uralkodása ===
UralkodásaAnnál kezdeténis inkább {{ie|217}} jelölheti ki uralkodásának kezdetét, mert Szkerdilaidasz váratlan fordulattal ebben az évben lépett a makedónellenes politika útjára lépett. V. Philipposz késlekedett kifizetni az aitóliai háborúhoz felajánlott illír gályák kompenzációját, így Szkerdilaidasz válaszlépésként [[Lefkáda|Leukasznál]] négy szövetséges hajót zsákmányolt, majdés a Peloponnészosznál szövetséges kereskedelmi hajókat támadott meg. Ezt követően, de még {{ie|216217-banben}} megszállta [[dasszaréták|Dasszarétiát]] és birodalmához csatolta [[Antipatreia]], [[Khrüszondüón]]{{Wd|Q511489}} és [[Gertusz]]{{Wd|Q15040984}} városait. Innen aztán további támadásokat intézett Makedónia, nevesül a Lünkésztiszi-tavak (a mai [[Ohridi-tó|Ohridi-]] és [[Preszpa-tó]]) vidéke és [[Pelagónia]]{{Wd|Q1138800}} ellen. V. Philipposz nem késlekedett a válaszlépéssel, hamarosan kiűzte Szkerdilaidaszt dasszarétiai hódításaiból, emellett még a tél beállta előtt elfoglalta [[enkhelék|Enkhelé]] koinonját és más vidékeket is. Szkerdilaidasz Rómához fordult, hogy segítségüket kérje a makedónok elleni harcban. {{refhely|Papazoglou 1965|:174.;|Hammond 1966|:252.;|Cabanes 1988|:289., 291–292., 294.;|Kertész 1983|:99.;|Wilkes 1992|:164–165.;|Schütz 2002|:72.;|Përzhita 2012|:121.;|Ceka 2013|:184–185., 187., 210.;|Gilkes 2013|:68. (Antipatreia illír meghódítása).}}
 
Az {{ie|214-ben}} kitört [[első római–makedón háború]]{{Wd|Q75626}} idején Szkerdilaidasz Illíriája ennek megfelelően a rómaiak oldalán állt. A háború második évében, {{ie|213-ban}} azonban V. Philipposz hatalmas sereggel rohanta le az Illír Királyságot. Mélyen behatolt Szkerdilaidasz birodalmába, s mindössze két nap elteltével serege már az ország fővárosa, [[Lisszosz]] alatt vonult fel. A makedón király először a város feletti erődítés, [[lezhai vár|Akrolisszosz]]{{Wd|Q60529}} bevételét tűzte ki célul. Seregének egyik szárnya a Lisszosz és Akrolisszosz között húzódó területen, valamint az Ardaxanosz (ma Gjadra) folyócska partján foglalta el rejtekállásait. A fősereg [[peltasztész]]ei ezt követően megindították Akrolisszosz ostromát, amit a makedón sereg [[kőhajító gép]]ei{{Wd|Q219433}} támogattak, majd a fősereg visszavonulást színlelt, hogy a várvédőket kicsalják. Így is történt, a visszavonuló ellenségre támadó akrolisszosziakat és lisszosziakat a folyóparti rejtekállást elfoglaló makedón harcosok meglepték és szétszórták, az akrolisszosziak visszavonulását pedig a két vár között várakozó szárny akadályozta meg. Akrolisszosz makedón kézre került, s másnap Lisszosz is megadta magát. Polübiosz krónikája szerint Lisszosz elestét hallva több illír város sietett hűséget esküdni a makedón királynak, aki egészen [[Szkodra|Szkodráig]] [[protektorátus]]a alá vonta a meghódított illíriai vidékeket. Ezzel Szkerdilaidasz országának területe jelentősen lecsökkent, ő maga pedig tartósan a partvidéket övező hegyvidékekbe szorult vissza, és el lett vágva római szövetségeseitől.{{refhely|Cabanes 1988|:297–298.;|Wilkes 1992|:166–167.;|Ceka 2013|:187–188.}}
 
EnnekAbból ellenérekiindulva, hogy a források Szkerdilaidaszt és Pleuratoszt {{ie|212}} után többnyire együtt említik, feltételezhető, hogy apa és fia közösen uralkodtak az Illír Királyság felett.{{refhely|Papazoglou 1965|:159., 170., 172., 176.;|Hammond 1966|:244.;|Cabanes 1988|:293–294.}} Így például amikor a római csapatokat vezénylő [[Marcus Valerius Laevinus]]{{Wd|Q706722}} {{ie|211-ben}} katonai segítséget kérve az [[Aitóliai Szövetség]]hez{{Wd|Q245273}}, valamint Szkerdilaidaszhoz és fiához, Pleuratoszhoz fordult, utóbbiakat „az illírek királyai”-kéntnak címezte. AEzekben híraz hallatánévekben V. Philipposz újult erővel támadt a SzkodrátólLisszosztól északra fekvő illír területekre. A forrásokban ezt követően legközelebb {{ie|209}} kapcsán találkozni Szkerdilaidasz nevével, aki a jelek szerint harcosaival a kérlelhetetlenül makedónellenes Aitólia hadseregéhez[[szümmakhia|szümmakhiájához]] csatlakozott. Fiával, Pleuratosszal és Eroposz nevű hadvezérével együtt {{ie|208}} folyamán visszafoglalták fővárosukat, Lisszoszt, majd bevonultak Dasszarétiába, elfoglalták [[Ohrid|Lükhniszt]], és onnan támadták Makedóniát. Eközben szövetségesük, [[Longarosz dardán király|Longarosz]] Dardániája északról intézett támadásokat Makedónia ellen.{{refhely|Cabanes 1988|:298–299.;|Përzhita 2012|:122.;|Ceka 2013|:189., 282.}}
 
Szkerdilaidasz halálának dátuma bizonytalan. A források szerintutoljára {{ie|208-ban}} említik a nevét, az első római–makedón háborút lezáró {{ie|205.}} évi phoinikéi béke idején azonban az illíreket már csak fia, III. Pleuratosz képviselte,. ebbőlEbből arra következtethetni, hogy Szkerdilaidasz időközbena meghaltkét év közötti időszakban halt meg.{{refhely|Cabanes 1988|:302.;|Jacques 2009|:122.;|Ceka 2013|:189–190.|Wilkes 1992|:170. tévesen a béketárgyaláson megjelentek között említi.}} EzekHa szerintígy volt, Szkerdilaidasz már nem érhette meg, amikor a phoinikéi béke nagyrészt helyreállította az Illír Királyság területi egységét.{{refhely|Ceka 2013|:189–190.}}
 
== Jegyzetek ==
 
== Források ==
* {{hely|Cabanes 1988}}{{CabanesIllyriens}}
* {{hely|Ceka 2013}}{{CekaIllyrians}}
* {{hely|Gilkes 2013}}{{AlbArchGuide}}
* {{hely|Hammond 1966}}{{Hammond1966Illyria}}
* {{hely|Jacques 2009}}{{JacquesAlb}}
* {{hely|Kertész 1983}}{{CitLib|aut=Kertész István|tit=A hódító Róma|loc=Budapest|red=Kossuth|ann=1983|isbn=9630922231}}
* {{hely|Papazoglou 1965}}{{CitPer|aut=Fanoula Papazoglou|tit=Les origines et la destinée de l’État illyrien|subtit=Illyrii proprie dicti|per=Historia – Zeitschrift für Alte Geschichte|tom=14|fasc=2|ann=1965|lun=4|pag=143–179}}
* {{hely|Përzhita 2012}}{{CitPer|aut=Luan Përzhita|tit=Skerdilaidi – komandant ushtarak dhe sundimtar i shtetit ilir (217–205 para Krishtit) / Skerdilaid – military leader and ruler of the Illyrian state (B.C. 217–205)|per=Iliria|tom=36|ann=2012|pag=109–122}}
* {{hely|Pollo & Puto 1981}}{{PolloAlb}}
39 633

szerkesztés