„Diploma Leopoldinum” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Nyelvtani javítás kézi ellenőrzéssel: a szóvégi magánhangzó megnyúlik a toldalék előtt. (Idegen szavaknál és neveknél is, lásd OH. 276. oldal.) |
|||
11. sor:
A balázsfalvi paktumot Bécs természetesen nem fogadta el és 1688-ban [[Antonio Caraffa|Caraffát]] küldték Erdélybe főparancsnoki kinevezéssel. Már májusra elérte, hogy Erdély a [[fogarasi deklaráció]]ban visszatérjen Magyarországhoz és felmondják a török védnökséget, Lipót oltalma alá helyezve Erdélyt. Erdély adót fizet Lipótnak és a császári hadsereg bevonulhat. Lipót mindezek fejében csak a vallásszabadság fenntartását ígérte.
Erdély ettől fogva ''de facto'' tartomány. Ehhez képest a Diploma Leopoldinum Erdély önállóságának tekintetében előrelépés volt. 1690-ben Apafi Mihály meghalt, [[II. Szulejmán oszmán szultán|II. Szulejmán]] azonban nem erősítette meg ifjabb Apafi 1681-es fermánját, hanem Thökölynek küldött athnamét. Az erdélyi rendek válaszul Lipóttól kérték Apafi megerősítését. A megerősítő okirat tartalmán sokáig gondolkodtak Bécsben, a ([[Fütyike|'''''<big>fütyike</big>''''']]) Caraffa-féle tervezet szerint Erdély a megerősítés fejében egyszerű Habsburg tartománnyá vált volna. A Diploma Leopoldinum enyhébb hangvétele annak köszönhető, hogy [[Donat Johann Heißler von Heitersheim|Donat Heissler]] altábornagy [[1689]]-ben a [[zernyesti csata|zernyesti csatában]] vereséget szenvedett Thökölytől, akit az erdélyiek fejedelemmé választottak. A Nándorfehérvár felmentésére küldött császári hadsereget kellett visszafordítani Thököly ellen, emiatt Nándorfehérvárt visszavették a törökök. Ebben a krízishelyzetben írta alá Lipót az oklevelet, amely Erdély belső önállóságát meghagyta. Apafi nagykorúságáig ''guberniumot'' (kormányzóság) állított fel, amelyben az erdélyi rendek választják a kormányzót, Lipót csak megerősíti a választást.
== Tartalma ==
| |||