„Kállay Miklós (politikus)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
37. sor:
|}}
Dr. [[
==Családja==
[[1914]]-ben házasodott össze első feleségével, Kállay Helénnel ([[Kállay Tibor]], későbbi pénzügyminiszter húgával), majd annak elhunyta ([[1945]]) után, [[1947]]-ben [[csokaly]]i Fényes Mártával. Fiai: dr. [[Kállay Kristóf]] ([[1916]]–[[2006]]) diplomata, [[vatikán]]i nagykövet, [[Máltai lovagrend|máltai lovag]], dr. Kállay Miklós ([[1918]]–[[1996]]) mezőgazdasági szakértő, máltai lovag és Kállay András ([[1919]]–[[1995]]) kormányzói testőrfőhadnagy, máltai lovag.
==Életpályája==
===A kinevezéséig===
[[Fájl:Kallay miklos foldm. min.jpg|
A nyíregyházi ágostai hitvallású Evangélikus Főgimnáziumban, majd a budapesti [[Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium|Királyi Katholikus Egyetemi Főgimnáziumban]] végezte a középiskolát,<ref>Joó András: Kállay Miklós, Magyarország 31. miniszterelnöke, [[Rubicon (folyóirat)|Rubicon]], 2017/5. szám, 6-13. oldal</ref> majd [[Genf]]ben, [[Drezda|Drezdában]] és [[Párizs]]ban tanult, végül [[1910]]-ben Budapesten szerzett jogi doktorátust. Előbb [[kisvárda]]i szolgabíró, majd [[1920]]-tól két éven át a nagykállói járás [[Szolgabíró|főszolgabírója]], [[1922]]-től [[1929]]-ig Szabolcs és Ung vármegyék főispánja. 1922-ben megörökölte Kállósemjénben a forrástanyai gazdaságot, itt kezdett el gazdálkodni, önképzéssel bővítve mezőgazdasági ismereteit. Már ekkor, az első lépéseknél, de évekkel később is folyamatosan segítette tanácsaival [[Westsik Vilmos]], a kiváló agrártudós.
56. sor:
Nem kétséges, hogy Bárdossy felmentése után Bethlen ajánlotta maga helyett Kállayt Horthynak. Kállayval egy „második Bethlen” került a miniszterelnöki székbe. Nemcsak személyes jó barátok voltak, hanem teljesen azonos politikai felfogásúak is, mindketten a konzervatív, lassú reformokat pártoló nagybirtokosi réteget képviselték. Amikor Bethlen kilépett a Nemzeti Egység Pártjából, egyedül Kállay követte, benne tehát úgy bízhatott meg Horthy, mint Bethlenben, és az a nagy előnye volt vele szemben, hogy a belpolitikában az utóbbi években nem játszott szerepet, nemcsak a németek, de még a kormánypárti körök sem igen ismerték. Horthy Miklós csak meglehetősen hosszú kapacitálással tudta rávenni Kállayt, hogy elfogadja a miniszterelnökséget. Kállay [[1942]]. [[március 10.|március 10-én]] lett miniszterelnök és egyúttal a [[Magyar Élet Pártja|kormánypárt tagja]]. Beiktatása politikai változást jelentett. Az addigi időkben hol angolbarát, hol németbarát kormányok vezették az ország politikáját, a németek szövetségeseként az angolok felé kacsintgattunk. Kállayval ez a politika már csak külsőleg maradt meg, tartalmában egyértelművé vált: szembefordulni a németekkel, átállni az angolokhoz, abbahagyni a szovjetellenes háborút.
[[Fájl:Kállay-kormány.jpg|
Kállay úgy gondolta, hogy a kinevezése körüli esetleges gyanakvást azzal altathatja el legjobban, ha a Bárdossy-kormányt egy az egyben átveszi, pusztán annyi személyi változtatást eszközölt, hogy eleinte a külügyminiszteri tárcát is magánál tartotta (a németek [[Sztójay Döme|Sztójay Dömét]] vagy [[Bárdossy
Kállay tehát fokozatosan feladta elődje, Bárdossy [[tengelyhatalmak]] felé irányuló vonalát. Arra számítva, hogy a győzelem az angolszász szövetségeseké lesz, titkos tárgyalásokat kezdeményezett velük. Először [[Törökország]]ban történtek béketapogatózások, majd [[Stockholm]]ban, [[Bern]]ben és [[Lisszabon]]ban is aktívvá vált a magyar [[diplomácia]]. A portugál fővárosban a magyarok az emigráns lengyel kormány katonai attaséján keresztül léptek félhivatalos érintkezésbe az angolszászokkal, majd később az amerikaiakkal is. Rendkívül megnehezítette a helyzetet, hogy Hitler mindeközben folyamatos követelésekkel lépett fel, amelyek három területre terjedtek ki: a [[2. magyar hadsereg]] kiegészítésére, vagyis újabb magyar katonai alakulatok frontra küldésére, a [[Harmadik Birodalom]]ba irányuló magyar szállítások (elsősorban gabonaszállítások) mennyiségének növelésére, és nem utolsósorban a magyarországi „zsidókérdés mielőbbi megoldására”. Kállay mindhárom területen ellenállt a nyomásnak, a magyar gazdaság helyzetét a valóságosnál sokkal sötétebbre festette a németek előtt, ragaszkodott ahhoz, hogy nem képes az ország újabb alakulatok felfegyverzésére és ellátmányozására, a zsidók esetében pedig magyar sajátosságokra, keresztényi humanitásra és a zsidók társadalomban betöltött nélkülözhetetlen szerepére hivatkozva utasította vissza mind a [[Kitelepítés|deportálások]], mind a [[sárga csillag]] viselésének gondolatát. A nyílt konfrontáció elkerülésének szándékával azonban jóváhagyta, hogy az [[zsidó vallás]]t visszaminősítsék bevettből elismertté, továbbá olyan rendelkezéseket léptetett életbe, hogy [[zsidók]] nem vehetnek és birtokolhatnak földingatlant, és katonai szolgálat helyett [[munkaszolgálat]]ra kötelesek.
[[Fájl:Bethlen & Kállay 1940s.jpg|
Az olasz [[kapituláció]]val egy időben, [[1943]]. [[szeptember 9.|szeptember 9-én]] titkos [[fegyverszünet]]i egyezmény született [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]] és Magyarország között, amelynek értelmében Magyarország feltétel nélkül leteszi a fegyvert a [[Balkán (térség)|Balkánról]] érkező angol-amerikai csapatok előtt. A megállapodást [[Veress László]], a Külügyminisztérium egyik fiatal munkatársa készítette elő Isztambulban, és bár Kállay nem adott meghatalmazást az ilyen tartalmú megegyezésre – értelmezése szerint a „feltétel nélküli fegyverletétel” az ország szuverenitásáról történő lemondással lett volna egyenértékű –, Veress a miniszterelnök és a kormány tudta nélkül, de az ő nevükben mégis aláírta a dokumentumot. A magyar kormány részéről nem került sor a későbbiekben az egyezmény formális megerősítésére, ami azonban így is életbe lépett. Fontos leszögezni, hogy a szövetségesek nem jártak el jóhiszeműen, a megállapodás ugyanis részükről [[taktika]]i jellegű volt – [[Winston Churchill|Churchill]] és [[Franklin D. Roosevelt|Roosevelt]] ekkorra már elvetette a balkáni frontnyitás forgatókönyvét, de bátorítani akarták Kállayékat a kiugrásra, és tudván, hogy a német [[hírszerzés]] tökéletesen informált, Hitler összezavarására törekedtek ezzel is a várható angol-amerikai hadműveletek irányát illetően. Komoly súllyal esett emellett latba, hogy ha a németek megszállják Magyarországot, néhány hadosztályukat leköti a feladat, és ennyivel is kevesebb haderővel kell majd nekik [[Olaszország]]ban és [[Normandia|Normandiában]] szembenézniük. A magyar zsidóság, baloldal, angolbarát csoportok és az ország bizonyos javainak náci bevonulás esetén biztosra vehető pusztulása nem befolyásolta az angolszászokat politikájuk alakításában.<ref>[[Baranyai Lipót]], a [[Magyar Nemzeti Bank]] elnöke 1943 nyarán [[Svájc]]ban [[Allen Dulles]]szel és más amerikaiakkal tárgyalt, a magyar zsidókat fenyegető veszélyt ecsetelte, amire az amerikaiak azzal válaszoltak, hogy háború van, „könyékig véres a karjuk", néhány százezer ember ide vagy oda nem számítana. (Szegedy-Maszák Aladár: Az ember ősszel visszanéz… Budapest, Európa, 1997. II. köt. 330. o.)</ref>
Olaszország átállását követően a német vezérkar elkészítette a [[
A Margaréta
===Miniszterelnöksége után===
| |||