„Második római–makedón háború” változatai közötti eltérés

A '''második római-makedón háború''', informálisabb szóhasználatban '''második makedón háború''' vagy '''második makedóniai háború''' a [[Római Köztársaság]] és szövetségesei ([[Aitól Szövetség]], [[Attalida finasztia|Pergamoni Királyság]], [[Rodosz (település)|Rodosz]], [[Athén]] stb.) [[{{ie|200}}]] és [[i. e. 197|197]] között zajló háborúja volt az [[V. Philipposz makedón király|V. Philipposz]] vezette [[Makedónia|Makedón Királyság]] ellen. A két nagyhatalom közötti korábbi összecsapás, az [[első római–makedón háború]] csupán néhány évvel korábban, {{ie|205-ben}} zárult le, és az újabb konfliktusra azt követően került sor, hogy Róma katonai erőforrásai felszabadultak az {{ie|201-ben}} győzelemre vitt [[második pun háború]] után. Az {{ie|200-ban}} elindított háború hadszíntere az első két évben Dél-Illíria és a makedóniai határvidék volt. A rómaiak elfoglalták [[dasszaréták|Dasszarétiát]], majd nyugati irányból, míg a velük szövetséges [[illírek]] és [[dardánok (Balkán)|dardánok]] északnyugatról és északról támadták Makedóniát. Kitörési pontot keresve V. Philipposz hadseregével az [[Vjosa|Aóosz]] völgyén keresztül [[Epirusz (történeti régió)|epiruszi]] területre vonult, az ott kibontakozó [[aóoszi csata (i. e. 198)|aóoszi csatát]] azonban elvesztette. Makedónia már e vereség után is kereste a béke lehetőségeit, de a következő évben [[Thesszália|Thesszáliában]] megvívott [[künoszkephalóni csata|künoszkephalóni ütközetben]] rájuk mért megsemmisítő vereség végleg eldöntötte a háború kimenetelét.

{{ie|200}} szeptember közepén [[Publius Sulpicius Galba Maximus|Sulpicius Galba]] consul kihajózott [[Brindisi|Brundisiumból]] és két [[római légió]] élén az illíriai Apollóniában szállt partra. Ötven hajóból álló flottájának egy része [[Pireusz]]ba és [[Kalkísz|Khalkiszba]] hajózott, másik része pedig [[Korfu|Kerküránál]] vetett horgonyt. Maga a consul a légiók élén Apollónia közelében, az [[Osum|Apszosz]] partján vert tábort.{{refhely|Cabanes 1988|:304.;|Ceka 2013|:209.}} Utasítására parancsnokainak egyike, Lucius Apustius még a tél beállta előtt elfoglalta [[dasszaréták|Dasszarétia]] egy részét, kiverte a mindmáig beazonosítatlan [[Koragosz]]ból{{Wd|Q45279457}}, [[Gertusz]]ból{{Wd|Q15040984}} és Orgüsszoszból a makedón helyőrséget, majd [[Antipatreia]] ellen vonult. Titus Liviustól tudjuk, hogy a város lakói nem adták harc nélkül Antipatreiát, így véres ostromra került sor, amelynek végeztével a rómaiak kardélre hányták a város minden tizenhat év feletti férfi lakóját, a római katonák pedig kifosztották és földig rombolták a várost.{{refhely|Cabanes 1988|:304–305.;|Ceka 2013|:209.;|Gilkes 2013|:68.}} Ezt követően Apustius még elfoglalta Knidosz városát, majd megfutamította a város felmentésére siető [[Athénagorasz (makedón hadvezér)|Athénagorasz]]{{Wd|Q4813405}} csapatait. Mielőtt még visszavonultak volna az apollóniai táborba, átvették az ellenőrzést Kodrion (talán [[Irmaj]]) felett is.{{refhely|Cabanes 1988|:304–305.;|Ceka 2013|:209–210.}}

[[Titus Livius]] történeti munkájából ismert, hogy a rómaiak Apollónia melletti táborát {{ie|200}} végén felkereste [[III. Pleuratosz illír király|III. Pleuratosz]] illír, [[Baton dardán király|Baton]] dardán és [[Amünandrosz athaman király|Amünandrosz]]{{Wd|Q2807445}} athaman király, hogy szolgálataikat és katonai erejüket felajánlják Rómának. Sulpicius Galba az illírek és a dardánok segítségét elfogadta azzal, hogy amikor a következő évben a rómaiak Dasszarétia felől már makedón földön járnak, új szövetségesei északi irányból gyakoroljanak nyomást az ellenfélre.{{refhely|Kertész 1983|:188.;|Cabanes 1988|:305.;|Wilkes 1992|:149–150., 170.;|Ceka 2013|:209–211., 282.}} Miután e szövetkezés híre eljutott V. Philipposzhoz, úgy rendelkezett, hogy fő serege az [[Crna Reka|Erigon]] völgyében készüljön a római támadásra, fiát, [[Perszeusz makedón király|Perszeuszt]] pedig azzal bízta meg, hogy embereivel a [[pelagónia]]i völgyszoroskvölgyszorosok védelmét szervezze meg, ahonnan az illírek és a dardánok támadására számítani lehetett.{{refhely|Wilkes 1992|:150.;|Ceka 2013|:210., 282–283.}} A következő év, {{ie|199}} tavaszán Sulpicius Galba megindította a hadjáratot, további dasszarétiai területeket hódított meg, aminek során a lakosság és a makedón helyőrség részéről egyaránt csekély ellenállással találkozott. A hadsereg vélhetően a Dasszarétiát átszelő [[Devoll|Eordaikosz]]{{Wd|Q83839}} völgyében nyomult előre, és annak felső folyásánál, egy Lünkosz nevű helyen tábort vert. Ennek hírére a makedón sereg – a pelagóniai szorosokat őrizetlenül hagyva – egyesült, és a határvidékre sietett. A rómaiak a történelem során első ízben makedón földre léptek, de különösebb elszántság nélkül feldúlta az [[eordaia]]i{{Wd|Q1346328}} és [[elimeia]]i{{Wd|Q1329498}} határvidék makedón erődítéseit, anélkül hogy V. Philipposszal összecsapott volna.{{refhely|Cabanes 1988|:305.;|Wilkes 1992|:150.;|Ceka 2013|:210–211., 283.}} Ezzel párhuzamosan, ahogy Perszeusz elvonult Pelagóniából, III. Pleuratosz illírjei és Baton dardánjai betörtek Makedóniába. V. Philipposz lovassága Ottolobosznál kisebb vereséget szenvedett az illír–dardán seregtől. Ezt követően az illírek visszatértek országukba, a dardánok azonban tovább dúlták a makedón vidéket, és már amikor hadi zsákmánnyal megrakottan elhagyni készültek Makedóniát, V. Philipposz akkor küldte ellenük a hadvezére, Athénagorasz parancsnoksága alatt álló könnyű- és nehézlovasságot. A dardánok harcászati téren és felszereltségben ugyan elmaradtak a makedónoktól, de kötött alakzatban védve magukat visszavonultak, és bár többen megsebesültek, kevesen estek el a harcmezőn.{{refhely|Hammond 1966|:250.;|Cabanes 1988|:305.;|Wilkes 1992|:150.;|Ceka 2013|:283.}} Eközben, a makedón határvidék feldúlása után Sulpicius Galba is visszatért apollóniai táborába, de még előtte elfoglalta a Makedónia védelme (és megtámadása) szempontjából kulcsfontosságú [[Pélion (Dasszarétia)|pélioni]] erősséget, és római helyőrséget helyezett el benne.{{refhely|Cabanes 1988|:305.;|Ceka 2013|:211.}}

=== Az aóoszi és a künoszkephalóni csata ===

{{bővebben|Aóoszi csata (i. e. 198)|Künoszkephalóni csata}}