„Második római–makedón háború” változatai közötti eltérés

{{csata infobox|név=második római–makedón háború|konfliktus=[[római–makedón háborúk]]|időpont=[[i. e. 200]]–[[i. e. 197|197]]|helyszín=[[Illíria]], [[Makedónia]], [[Epirusz (történeti régió)|Epirusz]], [[Thesszália]]|eredmény=Róma és szövetségeseinek győzelme|egyik fél=[[File:Vexilloid of the Roman Empire.svg|12px]] [[Római Köztársaság|Róma]]{{-}}[[Pergamon]]{{-}}[[Aitól Szövetség]]{{-}}[[Rodosz (település)|Rodosz]]{{-}}[[Athén]]{{-}}[[Akháj Szövetség]]{{-}}[[Illír Királyság (ókor)|Illír Királyság]]{{-}}[[Dardán Királyság]]|másik fél=[[File:Vergina Sun - Golden Larnax.png|12px]] [[Makedónia]]|parancsnokok1=[[File:Vexilloid of the Roman Empire.svg|12px]] [[Publius Sulpicius Galba Maximus|Sulpicius Galba]] {{small|({{ie|200–199}})}}, [[Titus Quinctius Flamininus|Quinctius Flamininus]] {{small|({{ie|198–197}})}}|parancsnokok2=[[File:Vergina Sun - Golden Larnax.png|12px]] [[V. Philipposz makedón király|V. Philipposz]] }}

 

== Előzmények ==

[[Titus Livius]] történeti munkájából ismert, hogy a rómaiak Apollónia melletti táborát {{ie|200}} végén felkereste [[III. Pleuratosz illír király|III. Pleuratosz]] illír, [[Baton dardán király|Baton]] dardán és [[Amünandrosz athaman király|Amünandrosz]]{{Wd|Q2807445}} athaman király, hogy szolgálataikat és katonai erejüket felajánlják Rómának. Sulpicius Galba az illírek és a dardánok segítségét elfogadta azzal, hogy amikor a következő évben a rómaiak Dasszarétia felől már makedón földön járnak, új szövetségesei északi irányból gyakoroljanak nyomást az ellenfélre.{{refhely|Kertész 1983|:188.;|Cabanes 1988|:305.;|Wilkes 1992|:149–150., 170.;|Ceka 2013|:209–211., 282.}} Miután e szövetkezés híre eljutott V. Philipposzhoz, úgy rendelkezett, hogy fő serege az [[Crna Reka|Erigon]] völgyében készüljön a római támadásra, fiát, [[Perszeusz makedón király|Perszeuszt]] pedig azzal bízta meg, hogy embereivel a [[pelagónia]]i völgyszorosok védelmét szervezze meg, ahonnan az illírek és a dardánok támadására számítani lehetett.{{refhely|Wilkes 1992|:150.;|Ceka 2013|:210., 282–283.}} A következő év, {{ie|199}} tavaszán Sulpicius Galba megindította a hadjáratot, további dasszarétiai területeket hódított meg, aminek során a lakosság és a makedón helyőrség részéről egyaránt csekély ellenállással találkozott. A hadsereg vélhetően a Dasszarétiát átszelő [[Devoll|Eordaikosz]]{{Wd|Q83839}} völgyében nyomult előre, és annak felső folyásánál, egy Lünkosz nevű helyen tábort vert. Ennek hírére a makedón sereg – a pelagóniai szorosokat őrizetlenül hagyva – egyesült, és a határvidékre sietett. A rómaiak a történelem során első ízben makedón földre léptek, de különösebb elszántság nélkül feldúlta az [[eordaia]]i{{Wd|Q1346328}} és [[elimeia]]i{{Wd|Q1329498}} határvidék makedón erődítéseit, anélkül hogy V. Philipposszal összecsapott volna.{{refhely|Cabanes 1988|:305.;|Wilkes 1992|:150.;|Ceka 2013|:210–211., 283.}} Ezzel párhuzamosan, ahogy Perszeusz elvonult Pelagóniából, III. Pleuratosz illírjei és Baton dardánjai betörtek Makedóniába. V. Philipposz lovassága Oktolophosznál kisebb vereséget szenvedett az illír–dardán seregtől. Ezt követően az illírek visszatértek országukba, a dardánok azonban tovább dúlták a makedón vidéket, és már amikor hadi zsákmánnyal megrakottan elhagyni készültek Makedóniát, V. Philipposz akkor küldte ellenük a hadvezére, Athénagorasz parancsnoksága alatt álló könnyű- és nehézlovasságot. A dardánok harcászati téren és felszereltségben ugyan elmaradtak a makedónoktól, de kötött alakzatban védve magukat visszavonultak, és bár többen megsebesültek, kevesen estek el a harcmezőn.{{refhely|Hammond 1966|:250.;|Cabanes 1988|:305.;|Wilkes 1992|:150.;|Ceka 2013|:283.}} Eközben, a makedón határvidék feldúlása után Sulpicius Galba is visszatért apollóniai táborába, de még előtte elfoglalta a Makedónia védelme (és megtámadása) szempontjából kulcsfontosságú [[Pélion (Dasszarétia)|pélioni]] erősséget, és római helyőrséget helyezett el benne.{{refhely|Cabanes 1988|:305.;|Ceka 2013|:211.}}

 

 

Az Aóosz-völgyi csata érzékenyen érintette a makedónokat, ráadásul hazatérésük után az [[Vardar|Axiosz]] völgyén keresztül Makedóniába betörő Baton király dardán seregével kellett szembenézniük. V. Philipposz nagy nehézségekkel összegyűjtött hatezer gyalogosból és 900 lovasból álló seregével azonban [[Sztobi]]nál{{Wd|Q1371168}} súlyos vereséget mért rájuk.{{refhely|Wilkes 1992|:150.;|Ceka 2013|:212., 283–284.}} V. Philipposz már ezen a ponton békéért folyamodott, de az {{ie|198}} novemberében [[Lokrisz]]ban sorra kerülő tárgyalásokon a rómaiaknak azzal kellett szembesülniük, hogy a makedón király egy az {{ie|205-ös}} phoinikéi egyezséghez hasonló „puha békében” gondolkodik. V. Philipposz ugyanis semmi másra nem volt hajlandó elkötelezni magát, mint hogy az általa korábban elfoglalt illíriai területekről lemond. Miután eddigre már valamennyi illíriai terület a rómaiak vagy az illír király kezén volt, a rómaiak békekötés helyett a háború folytatása mellett döntöttek.{{refhely|Cabanes 1988|:306.;|Ceka 2013|:213.}}