„Második római–makedón háború” változatai közötti eltérés

{{csata infobox|név=második római–makedón háború|konfliktus=[[római–makedón háborúk]]|időpont=[[i. e. 200]]–[[i. e. 197|197]]|helyszín=[[Illíria]], [[Makedónia]], [[Epirusz (történeti régió)|Epirusz]], [[Thesszália]]|eredmény=Róma és szövetségeseinek győzelme|egyik fél=[[File:Vexilloid of the Roman Empire.svg|12px]] [[Római Köztársaság|Róma]]{{-}}[[Pergamon]]{{-}}[[Aitól Szövetség]]{{-}}[[Rodosz (település)|Rodosz]]{{-}}[[Athén]]{{-}}[[Akháj Szövetség]]{{-}}[[Illír Királyság (ókor)|Illír Királyság]]{{-}}[[Dardán Királyság]]|másik fél=[[File:Vergina Sun - Golden Larnax.png|12px]] [[Makedónia]]|parancsnokok1=[[File:Vexilloid of the Roman Empire.svg|12px]] [[Publius Sulpicius Galba Maximus|Sulpicius Galba]] {{small|({{ie|200–199}})}}, [[Titus Quinctius Flamininus|Quinctius Flamininus]] {{small|({{ie|198–197}})}}|parancsnokok2=[[File:Vergina Sun - Golden Larnax.png|12px]] [[V. Philipposz makedón király|V. Philipposz]] }}

 

== Előzmények ==

[[Titus Livius]] történeti munkájából ismert, hogy a rómaiak Apollónia melletti táborát {{ie|200}} végén felkereste [[III. Pleuratosz illír király|III. Pleuratosz]] illír, [[Baton dardán király|Baton]] dardán és [[Amünandrosz athaman király|Amünandrosz]]{{Wd|Q2807445}} athaman király, hogy szolgálataikat és katonai erejüket felajánlják Rómának. Sulpicius Galba az illírek és a dardánok segítségét elfogadta azzal, hogy amikor a következő évben a rómaiak Dasszarétia felől már makedón földön járnak, új szövetségesei északi irányból gyakoroljanak nyomást az ellenfélre.{{refhely|Kertész 1983|:188.;|Cabanes 1988|:305.;|Wilkes 1992|:149–150., 170.;|Ceka 2013|:209–211., 282.}} Miután e szövetkezés híre eljutott V. Philipposzhoz, úgy rendelkezett, hogy fő serege az [[Crna Reka|Erigon]] völgyében készüljön a római támadásra, fiát, [[Perszeusz makedón király|Perszeuszt]] pedig azzal bízta meg, hogy embereivel a [[pelagónia]]i völgyszorosok védelmét szervezze meg, ahonnan az illírek és a dardánok támadására számítani lehetett.{{refhely|Wilkes 1992|:150.;|Ceka 2013|:210., 282–283.}} A következő év, {{ie|199}} tavaszán Sulpicius Galba megindította a hadjáratot, további dasszarétiai területeket hódított meg, aminek során a lakosság és a makedón helyőrség részéről egyaránt csekély ellenállással találkozott. A hadsereg vélhetően a Dasszarétiát átszelő [[Devoll|Eordaikosz]]{{Wd|Q83839}} völgyében nyomult előre, és annak felső folyásánál, egy Lünkosz nevű helyen tábort vert. Ennek hírére a makedón sereg – a pelagóniai szorosokat őrizetlenül hagyva – egyesült, és a határvidékre sietett. A rómaiak a történelem során első ízben makedón földre léptek, de különösebb elszántság nélkül feldúlta az [[eordaia]]i{{Wd|Q1346328}} és [[elimeia]]i{{Wd|Q1329498}} határvidék makedón erődítéseit, anélkül hogy V. Philipposszal összecsapott volna.{{refhely|Cabanes 1988|:305.;|Wilkes 1992|:150.;|Ceka 2013|:210–211., 283.}} Ezzel párhuzamosan, ahogy Perszeusz elvonult Pelagóniából, III. Pleuratosz illírjei és Baton dardánjai betörtek Makedóniába. V. Philipposz lovassága Oktolophosznál kisebb vereséget szenvedett az illír–dardán seregtől. Ezt követően az illírek visszatértek országukba, a dardánok azonban tovább dúlták a makedón vidéket, és már amikor hadi zsákmánnyal megrakottan elhagyni készültek Makedóniát, V. Philipposz akkor küldte ellenük a hadvezére, Athénagorasz parancsnoksága alatt álló könnyű- és nehézlovasságot. A dardánok harcászati téren és felszereltségben ugyan elmaradtak a makedónoktól, de kötött alakzatban védve magukat visszavonultak, és bár többen megsebesültek, kevesen estek el a harcmezőn.{{refhely|Hammond 1966|:250.;|Cabanes 1988|:305.;|Wilkes 1992|:150.;|Ceka 2013|:283.}} Eközben, a makedón határvidék feldúlása után Sulpicius Galba is visszatért apollóniai táborába, de még előtte elfoglalta a Makedónia védelme (és megtámadása) szempontjából kulcsfontosságú [[Pélion (Dasszarétia)|pélioni]] erősséget, és római helyőrséget helyezett el benne.{{refhely|Cabanes 1988|:305.;|Ceka 2013|:211.}}

 

Az elkövetkező év, {{ie|198}} tavaszán az új consul, [[Publius Villius Tappulus|Villius Tappulus]]{{Wd|Q1275457}} váltotta fel Sulpicius Galbát a római seregek élén. Érkezése után nem várt nehézséggel kellett szembenéznie: a hazatérni vágyó veterán legionáriusok fellázadtak.{{refhely|Cabanes 1988|:305.}} V. Philipposz kitörési pontot látott meg a római lázadásban, és hogy megelőzze a rómaiak újabb makedóniai támadását, seregével [[Epirusz (történeti régió)|Epiruszba]] menetelt, ahol az [[Vjosa|Aóosz]] völgyszorosánál vert tábort, hogy felkészüljön a rómaiakkal való összecsapásra.{{refhely|Cabanes 1988|:305–306.;|Ceka 2013|:212.;|Gilkes 2013|:280.}} Időközben azonban a római szenátus leváltotta a lázadással megbirkózni képtelen Villius Tappulust, és az energikus [[Titus Quinctius Flamininus|Quinctius Flamininust]]{{Wd|Q349222}} nevezte ki a római sereg parancsnokává, aki {{ie|198}} nyarán a [[khaónok|khaón]] vezető, [[Kharopsz]]{{Wd|Q5086631}} jóváhagyásával epiróta földön, a [[Drino|Drinosz]]{{Wd|Q1259101}} völgyén keresztül közelítette meg a makedón tábort. Összecsapásra azonban negyven napig nem került sor.{{refhely|Ceka 2013|:212.}} Egy a környéket jól ismerő helyi pásztorember vezetésével a római sereg egy része a makedón tábor mögé került, így a rómaiak két irányból csaptak le a meglepett makedónokra. Az így kibontakozó [[aóoszi csata (i. e. 198)|aóoszi csatában]] kétezer makedón harcos esett el, V. Philipposzt megmaradt seregével pedig a makedón határig űzték a rómaiak. Flamininus a győzelmet követően erődemonstrálási céllal Epiruszon, [[Antigoneia (Épeirosz)|Antigoneián]] és az [[Amvrakiai-öböl|Ambrakiai-öblön]] keresztül tért vissza [[Korfu|Kerküra]] szigetére. Az elkövetkező időszakban a hadszíntér Thesszáliára helyeződött át, és a rómaiak Apollónia helyett [[Ambrakia]] kikötőjét használták fő bázisukul.{{refhely|Cabanes 1988|:306.;|Ceka 2013|:212.;|Gilkes 2013|:280.}}

 

 

=== A békekötés ===