„Szászsebes” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a kékít |
a →Története: Bornemisza Pál → Bornemisza Pál (püspök) AWB |
||
55. sor:
[[1303]]-ban említették először [[Szászsebesszék]]et, amely a városon kívül tíz faluból állt. Ekkor már a Sebesi [[dékanátus]] székhelye volt, melyhez [[1329]]-ben Szászsebesszék, [[Szászvárosszék]], [[Szerdahelyszék]], [[Alvinc]], [[Magyarigen]] és [[Boroskrakkó|Krakkó]] is hozzátartozott. [[1345]]-ben [[szabad királyi város]]ként említették. [[1352]]-ben iskolája működött, amelyben valószínűleg a [[domonkosok]] tanítottak. Az [[1376]]-os céhösszeírás szerint 19 [[céh]] és 25 mesterség volt jelen a városban, amivel az erdélyi városok között a harmadik helyen állt.
A [[Oszmán Birodalom|török]] veszély miatt [[1387]] után megkezdték erődítését. A [[nikápolyi csata]] után [[Zsigmond magyar király|Zsigmond]] Mihály és Salamon nevű vezérének adományozta. [[1438]]-ban rövid ellenállás után megadta magát [[II. Murád]] és [[Vlad Dracul]] egyesített seregének, amelyek lakosságának nagy részét fogságba hurcolták. Ezután visszakapta szabad királyi városi jogállását. [[1442]]-ben a [[Oszmán Birodalom|törökök]] felgyújtották, majd [[1479]]-ben [[Ali Kodzsa bég]] ismét megsarcolta. A város szász lakossága [[1542]]-ben tért át az [[evangélikus]] hitre. [[1550]]. [[november 13.|november 13]]-án [[Kemény János (hadvezér)|Kemény János]] székely serege vereséget mért a moldvaikra a [[szászsebesi csata|szászsebesi csatában]]. Itt kezdődtek a tárgyalások [[1551]]. [[június 14.|június 14]]-én [[Jagelló Izabella magyar királyné|Izabella]] és [[Fráter György]], illetve [[Nádasdy Tamás]] között Erdély átadásáról. Öt nappal később Izabella itt mondott le a hatalomról fia, [[II. János magyar király|János Zsigmond]] javára. Ezután [[Giovanni Battista Castaldo|Castaldo]] elfoglalta a várost, melyet [[1556]]-ban [[Petrovics Péter]] szerzett vissza Izabella számára. Az ez évben tartott szászsebesi országgyűlés visszahívta Izabellát, kitiltotta [[Erdély]]ből [[Bornemisza Pál (püspök)|Bornemisza Pál]] [[Latin rítusú katolikus egyház|katolikus]] püspököt és kimondta birtokainak elfoglalását. János Zsigmond a székhelyévé kívánta tenni, és az országgyűlés [[1571]]-ben elhatározta megerősítését.
A [[Sebes (folyó)|Sebes folyó]] bal partjára települt román külvárost először [[1531]]-ben említették. Valószínűleg a [[17. század]] folyamán a belvárost körbevevő, a szász polgárok és városi intézmények tulajdonát képező [[major]]okba román majorosok települtek, akik a házhelyekért cserébe napszámot végeztek. A románok az [[1700]]-as [[Román görög katolikus egyház|vallási unió]] után [[1733]] és [[1736]] között visszatértek az [[Ortodox kereszténység|ortodoxiára]]. [[1785]]-ben a falakon kívül 126 román, 26 cigány és 17 „görög” ([[Aromunok|macedoromán]]) családot számoltak össze. Míg a nyugati külvárost a belvárossal összekötő görög negyed a belvároshoz hasonló külsőt öltött, a román külvárosokra valószínűleg még a [[19. század]] végén is a [[Vályogtégla|vályogtéglából]] épült és szalmával fedett, nyílt tornácos házak voltak jellemzők.
| |||