Főmenü megnyitása

Módosítások

a
nincs szerkesztési összefoglaló
{{Magyarország történelme}}
Az 1918 őszén létrejött polgári demokratikus rendszer és az azt felváltó, rövid életű [[Magyarországi Tanácsköztársaság]] képtelen volt feltartóztatni az antant túlerejét. Magyarország teljes területét megszállták, és a román erők 1920-ban, a szerb csapatok pedig csak 1921-ben hagyták el a megcsonkított Magyarországot. Az elsődleges cél kétségtelenül nem lehetett más, mint a függetlenség visszaszerzése és lehetőség szerint az ország területi egységének megőrzése. Mindezt a [[A Magyarországi Tanácsköztársaság idején létrejött ellenforradalmi kormányok|szegedi ellenforradalmi kormány]] hadügyminiszterének, [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy Miklósnak]] részben sikerült elérnie, aki az [[antant]] jóváhagyásával a románok távozása után átvette a hatalmat. A [[Nemzeti Hadsereg]] élén bevonult Budapestre.
[[KépFájl:Horthyarckép.JPG|thumbbélyeg|leftbal|180px|[[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy Miklós]], Magyarország [[kormányzó]]ja]]
 
Az államforma [[alkotmányos monarchia]] lett, ún. „király nélküli királyság”, a [[király]] szerepkörét (részben) átvette a [[kormányzó]]. Ezt a tisztséget a [[nemzetgyűlés]] Horthy Miklósra bízta, aki ilyen tekintetben működését 1920. március 1-jén kezdte meg. Erősen korlátozta a demokratikus parlamentarizmust: nemcsak a szavazók körét szűkítette, de nem voltak titkos szavazások sem.
A Magyarországot gazdasági és diplomáciai szempontból is elszigetelő [[kisantant]] többször gyakorolt katonai-politikai nyomást Magyarországra: először [[IV. Károly visszatérési kísérletei]]kor (mely a [[Habsburg-ház]] visszatérésével fenyegetett) rendelt el a kisantant mozgósítást. 1928-ban a szentgotthárdi fegyverszállítási botrány miatt a kisantant a sajtón és a Népszövetségen keresztül támadta a magyar politikát. 1934-ben a magyar–jugoszláv határon háborús felvonulás kezdődött, mivel a [[Marseille]]-ben [[I. Sándor jugoszláv király]] és [[Louis Barthou|Barthou]] francia külügyminiszter megölésével végződött merénylettel Magyarországot gyanúsították. A merénylet megszakította a magyar–jugoszláv közeledést és hozzájárult Magyarország külpolitikai mozgáskörének beszűküléséhez.
 
A két világháború közötti Magyarország hivatalos politikájának fő célkitűzése az 1920-as trianoni békeszerződés revíziója és a külpolitikai elszigeteltségből való kitörés volt, ennek érdekében [[Olaszok|olasz]], majd [[Németek|német]] segítséget remélt. Lehetőséget a nyitásra egyedül Olaszország kínált. Ennek eredménye lett 1927-ben az olasz-magyar örök barátsági szerződés. A kisantant azonban egységes maradt, nem mutatott egyik fél sem hajlandóságot az engedményekre. Bár Magyarország Jugoszlávia esetében sem fogadta el a trianoni határokat, a kapcsolatai viszonylag jók voltak a délszláv állammal. Mihelyt Magyarország szorosabb kapcsolatra lépett Olaszországgal, a kapcsolatok elhidegültek.
 
== A politikai élet újraszerveződése 1920-ban ==
 
1920. [[július 15.|július 15-én]] a rövid életű Simonyi-Semadam-kormány után Horthy Miklós [[Teleki Pál (politikus)|Teleki Pál]] grófot bízta meg kormányalakítással.
[[KépFájl:Teleki.jpg|thumbbélyeg|leftbal|180px|[[Teleki Pál (politikus)|Teleki Pál]]]]
Teleki a háború előtt liberális-konzervatív arisztokrata vezető volt. Miniszterelnökként igyekezett mind a jobb, mind a baloldal visszásságait visszaszorítani. Többek között betiltotta a [[KMP|kommunista pártot]] (1921 márciusában), és azt a rendőrséggel üldöztette. Teleki miniszterelnökségének idejére került sor az első földreformra ([[Nagyatádi Szabó István|Nagyatádi-féle földreform]], 1920). A nagybirtokos lobbi azonban sikerrel gyengítette és végrehajtásában is minden módon akadályozta a törvényt, így az nem elégítette ki a parasztság igényeit. Sok életképtelen kisbirtok jött létre, ráadásul a kisajátított birtokok gazdáit az új tulajdonosok terhére kártalanították. Végeredményben a nagybirtokrendszer érintetlen, a politikai-gazdasági vezető réteg változatlan maradt, a radikális földosztás iránt elkötelezett, népszerű Nagyatádit pedig az [[Eskütt-féle panama]] üggyel sikerült félreállítani.
 
Ezért [[április 14.|április 14-én]] Horthy kormányzó a Telekihez közelálló, hasonló elveket valló [[Bethlen István (politikus)|Bethlen István]] grófot bízta meg kormány alakítással. Bethlen folytatta Teleki politikáját.
 
[[KépFájl:Bethlen István 1930s.jpg|thumb|rightbélyeg|180px|[[Bethlen István (politikus)|Bethlen István]]]]
 
=== Politikai konszolidáció ===
A [[nagy gazdasági világválság]] hatására mindaz, amit Bethlen majdnem tíz évig épített, összeomlott. A gazdaság tönkrement, az egységes kormánypárt felbomlott (az „örökös” kisgazda miniszter, Mayer János lemondott). Bethlen kénytelen volt lemondani, a kormányzó pedig [[Károlyi Gyula (politikus, 1871–1947)|Károlyi Gyulát]] nevezte ki miniszterelnökké, aki szintén nem ért el jelentős eredményt, noha szigorú takarékossági intézkedéseket foganatosított. Az új miniszterelnök a biatorbágyi merénylet hatására bevezette a statáriumot.
 
[[KépFájl:Gombos Gyula.png|thumb|rightbélyeg|180px|[[Gömbös Gyula]]]]
 
A válságból [[Gömbös Gyula]] dinamizmusa és 95 pontból álló [[Nemzeti Munkaterv]]e tűnt kiútnak , így Horthy régi harcostársát, a diktatórikus ambíciókat dédelgető, feltétlenül olaszbarát politikust tette meg miniszterelnöknek ([[1932]]–[[1936]]).