„Vandálok” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
48. sor:
A vandálok és alánok uralmát végül a [[Bizánci Birodalom|bizánci]] beavatkozás döntötte meg: mintegy száz évvel afrikai királyságuk alapítása után, 533-ban [[I. Justinianus]] elérkezettnek látta az időt, hogy nagyszabású hadjáratot indítson nyugat felé, az univerzális birodalom helyreállításának érdekében. (Előzőleg 532-ben békét kötött I. Huszrau perzsa nagykirállyal, hogy biztosítsa a keleti határt.) Érdemeinek elismeréseként I. Justinianus kinevezte [[Belisarius]]t a vandálok elleni szárazföldi és tengeri expedíció élére [[533]]-ban. Bizáncnak politikai, vallási és stratégiai érdekei voltak a vandálok elleni támadás megindítására: a bizáncbarát [[Hilderich vandál király|Hilderiket]] [[Gelimer vandál király|Gelimer]] megfosztotta trónjától, és megölte. Ez jó ürügyet nyújtott Bizáncnak a támadás elindítására. Emellett az [[arianizmus|ariánus]] vandálok szisztematikusan üldözték a többi keresztényt, akik közül sokan a Bizánci Birodalomban kerestek menedéket. Továbbá Justinianusnak gazdasági érdeke is fűződött az észak-afrikai vandál területek megszerzéséhez, hogy így biztosítsa a Földközi-tenger vandál flotta ellenőrzése alatt álló nyugati felében a kereskedelmi útvonalak járhatóságát.
533 nyarának végén Belisarius 18 ezer emberével<ref>Belisarius seregének létszámát 18 ezerre teszi: Orosz István: A Keletrómai Birodalom. In: ''Európa a korai középkorban.'' Debrecen, 1997. 193. o.</ref> partraszállt [[Leptis Magna]] városának közelében, ahonnan a part mentén haladt tovább [[Karthágó]] felé. Tíz mérföldre Karthágótól Gelimer és Belisarius erői végül az Ad Detiumi csata során csaptak össze 533. szeptember 13-án. A csata csaknem bizánci vereséggel zárult, Belisarius seregei megfutamodtak, azonban Gelimer az üldözésük helyett a csatában elesett testvére, Amatus eltemetésével foglalkozott. Ez időt adott Belisariusnak, hogy rendezze sorait. Ezután ellentámadásba ment át és legyőzte Gelimert, majd elfoglalta Karthágót. A tricameroni csatában aratott bizánci győzelmet követően 534 elején a Monte Papuán Gelimer megadta magát. Észak-Afrika régi római provinciái visszakerültek a Birodalomhoz. Érdemei elismeréseként Belisarius diadalmenetben térhetett haza Konstantinápolyba. Ez volt a Római Birodalom történetének utolsó diadalmenete, melynek során bemutatták a [[jeruzsálem]]i templom vandáloktól visszaszerzett kincseit. A helybéli berberek egészen 548-ig gerilla-hadviselést folytattak a bizánciak ellen, mindhiába: a tartományt sikerült tartósan a [[Keletrómai Birodalom|Keletrómai Császárság]]hoz csatolni.
=== A vandálok királyai ===
85. sor:
* Sz. Jónás Ilona: ''Barbár királyok'', Thrasamund. Kossuth Könyvkiadó, 1994. {{ISBN|963-09-3695-X}}
* Pósán László: A keleti germánok vándorlása. In: Angi J. et al.: ''Európa a korai középkorban.'' Debrecen, 1997.
*{{hely|Ostrogorsky}}{{CitLib|szerző=[[Georg Ostrogorsky]]|cím=A bizánci állam története|hely=Budapest |kiadó=Osiris |év=2003 |isbn=963 389 383 6}}
== További információk ==
* [http://vlaston.webnode.hu/news/germanok-afrikaban-vandal-kronika/ A Vandál Királyság története]
| |||