Középiskoláit a szentpétervári[[szentpétervár]]i klasszikus gimnáziumban végezte. Családja az [[1917]]-es októberi orosz forradalom]] után [[Finnország]]ba emigrált. Tanulmányait [[Németország]]ban végezte ([[Heidelbergi Egyetem|Heidelberg]]), [[1925]]-ben doktorált. Közben [[Párizs]]ban [[1921]]-[[1925]] között bizantinológiát is hallgatott. Disszertációját a bizánci közgazdaságtanból írta. [[1928]]-tól [[1933]]-ig a [[wroclaw|breslaui]] egyetem adjunktusa. Innen [[Prága|PrágábanPrágába]] távozott, majd [[Belgrád]]ban telepedett le. Belgrádban 1933-tól negyven éven át tanított bizantinológiát. 1948-ban megalapította a Szerb Tudományos Akadémia bizantinológiai intézetét, aminek élethossziglani elnöke lett. Akkor is hűséges maradt választott hazájához, amikor a későbbi évtizedekben vezető amerikai és a szovjet bizantinológiai intézetektől kapott meghívásokat. Bizánc történetén belül különös érdeklődéssel fordult a gazdasági kérdések felé. 1973-ban vonult nyugdíjba.
[[1948]]-ban megalapította és első elnöke lett a Szerb Tudományos Akadémia bizantinológus tagozatának. Főműve Bizánc történetének átfogó feldolgozása volt, szakterülete ezen belül a bizánci gazdaság. [[1973]]-ban vonult nyugdíjba.
