Főmenü megnyitása

Módosítások

Új oldal, tartalma: „Az Erdély tüntetés 1988 nyarán több százezren tüntettek békésen a budapesti Román Nagykövetség előtt az erdélyi magyar falvak lerombolása ellen. A rends…”
Az Erdély tüntetés

1988 nyarán több százezren tüntettek békésen a budapesti Román Nagykövetség előtt az erdélyi magyar falvak lerombolása ellen. A rendszerváltozáshoz vezető politikai események sorában az első, ezért precedens értékű demonstráció megmutatta a magyar polgárok aktivitását, ami üzenet volt a kádári rendszer irányítói felé.

== '''Az Erdély tüntetés''' ==
A romániai falurombolás és [[Nicolae Ceaușescu|Nicolae '''Ceaușescu''']] kisebbség-ellenes politikája ellen 1988 nyarán Budapesten megszervezett Erdély tüntetés a rendszerváltozáshoz elvezető társadalmi-politikai folyamatok egyik legfontosabb eseménye volt. Korábban,1956. októbere óta nem kerülhetett sor több ezer fő részvételével létrejött demonstrációra Magyarországon.

==Előzmények==

[[Nicolae Ceaușescu|Nicolae '''Ceaușescu''']] román államfő 1988. április 29-én bejelentette, hogy az általa elmaradottnak ítélt falusias település hálózatot fel kell számolni. A „településrendezési és szisztematizálási program” keretében [[Románia]] 13 ezer falva közül 7-8 ezret terveztek megsemmisíteni, és helyettük agráripari centrumokat hoztak volna létre. A terv hátrányosan érintette volna Románia nemzetiségeit, köztük különösen az erdélyi magyarságot. A magyarlakta falvak többsége egyrészt nem érte el az életképesnek nyilvánított két-háromezer főnyi alsó határt, de a romániai magyar lakta városok történelmi központjainak lerombolása is a program része volt.

A magyarországi ellenzéki mozgalmak, akkori nevükön alternatív szervezetek, részéről széles társadalmi bázison nyugvó tiltakozás terve fogalmazódott meg. Először Május 16-án a [[Magyar Demokrata Fórum]] a Jurta Színházban tartott Nyilvánosság című fórumán hangzott el, hogy május 30-ára nagy szabású tiltakozó demonstrációt szerveznek a román nagykövetség budapesti épülete elé.

1988. január 29-én alakult meg a Romániából érkező menekültek támogatására a Menedék Bizottság, mely a demokratikus ellenzékhez és az 1979-ben szerveződő [[Szegényeket Támogató Alap]] (SZETA) köréhez kapcsolódott.

Az 1987 szeptemberében megalakult Magyar Demokrata Fórum alapító nyilatkozatában kiemelten is hangsúlyozta a magyar kisebbségek iránt érzett szolidaritás fontosságát. Az ország határain kívül élő magyar nemzetiségek megmaradásáért folyó küzdelmet az MDF egyik alapvető feladatának tekintette. Nem csupán a kivándorlást kiváltó jogtalanságokra, a menekültek segélyezésére koncentráltak, hanem a szülőföldre való visszatérés lehetőségét is döntően fontos szempontnak tartották. Ennek jegyében kezdődött meg [[Joó Rudolf]] koordinálásával feltáró munka vette kezdetét, melynek eredményeképp 130 oldalas jelentést közöltek az erdélyi helyzetről, az ott élő kisebbségek életkörülményeiről. (IN: [[Für Lajos]] (szerk): Az erdélyi magyarságért - Dokumentumok, beszédek. Budapest, Eötvös Kiadó, 1989)

==Szervezés==

1988 januárjában vezető magyarországi értelmiségiek egy, a román népnek címzett levelet fogalmaztak meg, melyben együttérzésüket fejezték ki a diktatúra okozta szenvedések miatt. A levelet 420-an írták alá, többek között [[Csoóri Sándor (költő)|Csoóri Sándor,]] [[Mészöly Miklós]], Szabó Miklós, [[Kiss Gy. Csaba]], Für Lajos, [[Bíró Zoltán]] és [[Vásárhelyi Miklós]].

A tüntetés menetéről és időpontjáról május végén született döntés, és ezután kezdődött meg a lázas szervezés. Hivatalosan számos szervezet vett ebben részt, de az előkészítő és szervező munka zömét az Erdélyt Védő Magyarországi Független Bizottság és a Széchenyi Casino végezte. Két fontos kérdés merült fel: hogyan lehet minél több embert tájékoztatni a demonstrációról, illetve biztosítani a legális kereteket. A tüntetés nyílt meghirdetésére a korabeli, a diktatúra által ellenőrzött médián keresztül nem volt lehetőség. A június 27-ét megelőző vasárnap [[A Hét]] című műsor beszámolt ugyan a rendezvény helyszínéről és időpontjáról, de csak azzal az ürüggyel volt erre mód, hogy a BRFK tüntetéssel kapcsolatos figyelmeztetéseit tették közre, amelyek rendbontástól és provokációtól óvtak. A tüntetésre való toborzás tehát főként még mozgalmi eszközökkel történt, plakáton, röplapokon és személyes kapcsolatokon keresztül terjesztették a rendezvény hírét. Június 6-ra készült el [[Csurka István]] fogalmazásában a tüntetésre szóló felhívás, amit [[Aknay János]] szentendrei művész plakátjával együtt tízezres példányszámban nyomtatták ki. 1988 nyarán még nem létezett a jogállamiságnak megfelelő gyülekezési törvény. A tüntetések kezelése, engedélyezése, az esetleges rendőri fellépés kérdése politikai döntésen múlott. Június 20-án Fejti György, az [[A magyar kommunista pártok Politikai Bizottságainak taglistája|MSZMP KB]] titkár elfogadta a [[Csurka István]], [[Bíró Zoltán]], [[Kósa Ferenc (rendező)|Kósa Ferenc]], [[Makovecz Imre|Makovecz Imre,]] [[Czine Mihály]] és [[Pálffy István (irodalomtörténész)|Pálffy István]] alkotta küldöttséget, melyen közölte, hogy feltételeinek elfogadása esetén nem fogják megakadályozni a tüntetést, melyek a következők voltak: ne hangozzanak el rendszerellenes kijelentések, valamint soviniszta jelszavak, és ne legyenek utcai rendbontások. Végül, a megfelelő lebonyolításáért a személyes felelősség a rendezőket terheli.

==A demonstráció==

1988. június 27-én este 7 órára százezer fő körüli tömeg gyűlt össze a fővárosi [[Hősök tere|Hősök teré]]<nowiki/>re, miközben a szervezők harmincezer embert vártak. A több száz karszalagos rendező, akik azt megelőzően soha ilyen feladatot nem láttak még el, remek munkát végeztek; a tüntetés minden provokáció és mellékzönge nélkül, méltósággal zajlott le. A romániai menekültek több száz fős csoportját Csoóri Sándor kísérte be a térre, őket nagy tapssal fogadták az emberek.

A román nagykövetséget pajzsos rendőrsorfal védte. Az ott dolgozó diplomaták a tüntetés delegációját nem fogadták, a tiltakozó memorandumot nem vették át. Válaszul másnap bezárták a kolozsvári magyar főkonzulátust, munkatársaikat kiutasították az országból. Az új konzulátus megnyitására kilenc év múlva került csak sor.

Ceausescu 1988. április 29-i bejelentését követően megkezdték a romániai falvak felmérését. A kitelepítéseket Románia Kárpátokon túli részen meg is kezdték, de mélyreható rombolás nem tudtak végezni. A nemzetközi tiltakozások és szűkös anyagi források egyaránt nehezítették a civilizálatlan terv végrehajtását, az 1989 decemberében kirobbant romániai forradalom pedig végleg véget vetett a településrendezésnek, és Ceausescu diktatúrájának is.

==Források==

Szekér Nóra: “Dunának, Oltnak egy a hangja” IN: Nagymihály Zoltán (szerk.) A történelem útján – Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára. Antológia Kiadó, Lakitelek, 2016
45

szerkesztés