„Kalmar” változatai közötti eltérés

A vár és a kiégett város két évig volt dán kézen. A lassan újra felépülő várost 1647-ban tűzvész sújtotta. Ekkor döntést hoztak a város új helyre, a parthoz közeli Kvarnholmen szigetre költöztetéséről, ami 1657-ig tartott. Az új városfalakon belül szabályos, sakktábla-szerű alaprajzot követően építették fel a házakat. A várat is jelentősen megerősítették. Kalmar erőd-város lett Svédország akkori déli határán. A svéd nagyhatalmi terjeszkedés nyomán azonban a határ hamarosan jóval délebbre került, így a város sokat vesztett jelentőségéből. Utoljára az [[1670-es évek]]ben volt Kalmar a tűzvonalban, az [[északi háború (1674–1679)]] idején.

 

 

E háború végével a svéd flotta főhadiszállását 1689-ben Kalmarból délebbre, az újonnan alapított [[Karlskrona]] városába helyezték át. [[1786]]-ben királyi rendeletben szüntették meg a város erődítmény jellegét, és 1792-ben felszámolták a város helyőrségét. A vár előtti kis [[Grimskär]] sziklaszigeten kiépített erődítmény is elvesztette katonai jelentőségét. 1797-ben kitárták a kapukat és a település nyílt város lett, bár a városi hatóság elvileg egészen 1860-ig fenntartotta magának a jogot minden, a városba érkező áru és személy ellenőrzésére. A város továbbra is gazdag volt, [[Carl von Linné]] például elragadtatással nyilatkozott a sok kőépület látványáról, ami a [[18. század]]ban még Svédországban – Stockholm kivételével – igen szokatlan volt. A jómódon kívül azonban erre a közeli Öland jó minőségű építőanyagot adó kőfejtői is magyarázatul szolgálhattak.