„Szamota István” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
25. sor:
Lengyel származású nemesi családban született. Édesapja, Szamota Lipót (meghalt 1895-ben, 76 évesen), magyar királyi adótárnok, [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] lengyel legionista főhadnagy,<ref name="auto_Gkj3ZFOS427++OeaqCYEbQ">Vasárnapi Újság 1895/28</ref> anyja, Kercsik Anna volt. A szabadságharc után hivatalnokként dolgozott. Házasságából 5 gyermeke született köztük negyedikként István. Fivérei is nevet szereztek maguknak különböző állásokban, Ludmil testvére pénzügyi titkár volt, Zsigmond doktori címet szerzett, harmadikukat Józsefnek hívták.<ref name="auto_Gkj3ZFOS427++OeaqCYEbQ"/>
 
Tanulmányait [[Makó]]n, [[Temesvár]]on és [[Hódmezővásárhely]]en végezte, majd a Budapesti egyetemen hallgatott jogot. Egyetemi évei alatt is írt cikkeket és értekezéseket a Filologiai Közlönybe ''(Oláh, bolgár vagy magyar eredetű volt-e Ronsard Péter, 1891)'' és a Budapesti Szemlébe. Egyetemi tanulmányai után, [[1892]]-ben az Országos levéltárban kapott állást, ahol a régi okleveleinkkel és azok nyelvi sajátságaival foglalkozott és tanulmányokat írt róla. Ezen tanulmányoknak köszönhetően jutott ki [[1893]]-ban Oroszországba, Németországba, Ausztriába ahol hasonló kutatásokat végzett. Körútjáról hazatérve, [[1894]]-ben a [[Magyar Nemzeti Múzeum|Nemzeti Múzeum]]ban helyezkedett el, könyvtárossegédként és az [[Országos Széchényi Könyvtár]] tisztviselőjévé is kinevezték. A [[Magyar Tudományos Akadémia]] [[1895]]-ben nyelvtudományi bizottsága tagjává választotta. Tagja volt még az orosz császári földrajzi társaságnak is.

A gyenge szervezetőszervezetű Szamotát a sok munka kimerítette és beteggé tette, fejfájásra panaszkodott. Végül pár héttel a házassága előtt főbe lőtte magát. [[1895]]. november 24-én<ref>[http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:OsMSo97TkkwJ:epa.oszk.hu/00000/00021/00091/pdf/368-372.pdf+szamota&hl=hu&ct=clnk&cd=6&gl=hu Szamota István]</ref> helyezték örök nyugalomra, a [[rákoskeresztúr]]i [[Új köztemető]]ben (Jobb parcella, XXXIII. szakasz, 127-es sír<ref>[http://nori.gov.hu/nemzeti-sirkert/budapest/rakoskereszturi-koztemeto/szamota-istvan/5379 Nemzeti sírkert]</ref>), sírja 2005 óta védett.
 
==Munkássága==