„Kánya Kálmán” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
75. sor:
Kányai '''Kánya Kálmán''' József Edvárd ([[Sopron]], [[1869]]. [[november 7.]] – [[Budapest]], [[1945]]. [[február 28.]]) magyar politikus, külügyminiszter.
== Életpályája ==
A nemesi származású [[kányai Kánia család]] sarja. Apja, a római katolikus kányai Kánia József ([[1835]]-[[1904]]),<ref name="kániajozsefkeresztelo">{{Cite web|url=https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XKP5-JW5|title=familysearch.org Kánia József keresztelői adatlapja}}</ref><ref name="kániajozsefgyasz">{{Cite web|url=https://dspace.oszk.hu/handle/123456789/161083#|title= National Szechenyi Library - Funeral Notices - Kánia József gyászjelentése}}</ref> hites ügyvéd, anyja az ágostai vallású, virtsologi Rupprecht Karolina asszony volt.<ref name="kániakálmán">{{Cite web|url=https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XKPR-XGM|title=familysearch.org Kánia Kálmán keresztelői adatlapja}}</ref> Anyai nagyszülei virtsologi Rupprecht János ([[1809]]-[[1887]]), földbirtokos, cukorgyár tulajdonos, és Rácz karolin voltak.<ref name="RupprechtJános">{{Cite web|url=https://dspace.oszk.hu/handle/123456789/522222#|title=National Szechenyi Library - Funeral Notices - Rupprecht János gyászjelentése}}</ref> Rupprecht János, Sopron város tanácsosa, a soproni cukorgyár tulajdonosa, [[1838]]. [[július 5.]]-én, [[V. Ferdinánd magyar király]]tól birtokadományt, nemességet, családi címertelőnév és a "''virtsologi''" nemesi előnevet szerezte meg.<ref>A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 66. kötet - 688 - 690. oldal </ref> Középiskolai tanulmányait a soproni Lyceumban végezte. Sopronból a bécsi Keleti Akadémiára került és [[1892]]-ben tette le a konzuli növendéki vizsgát. Ekkor konzuli növendékként kezdte meg pályáját; [[1895]]-ben szolgálattételre a fiumei magyar királyi tengerészeti hatóságokhoz és az ottani kereskedelmi és iparkamarához osztották be.<ref name="almanach">{{Cite web|url=https://library.hungaricana.hu/hu/view/OGYK_Almanach_1939-1944/?query=K%C3%A1lm%C3%A1n%20K%C3%A1nya&pg=569&layout=s|title=1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.}}</ref> Pályafutását [[Konstantinápoly]]ban alkonzulként kezdte, [[1896]]-ban. Édesapja, Kánia József [[1898]]. [[augusztus 1.]]-én [[I. Ferenc József magyar király]]tól nemességet, családi címert, és a "''kányai''" nemesi előnevet szerezte meg gyermekeivel együtt.<ref>K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 71. kötet - 34 - 36. oldal </ref>
[[1899]]-ben ideiglenesen a [[szentpétervár]]i konzulátus vezetésével bízták meg, de irányította a [[kijev]]i és az [[odessza]]i kirendeltséget is. 1904-ben konzullá nevezték ki, 1905-től a közös külügyminisztériumban teljesített szolgálatot. 1909-ben udvari-, 1910-ben miniszteri tanácsossá nevezték ki, s ugyanettől az időtől kezdve a közös külügyminisztérium sajtóosztálya vezetője lett.<ref>Ekkor került közelebbi kapcsolatba [[Alois Lexa von Aehrenthal]] báróval, aki híres volt arról, hogy nyitott szemmel figyelte és pártfogolta arra érdemes munkatársait.</ref> 1913-ban a [[Osztrák–Magyar Monarchia]] [[mexikó]]i követe, meghatalmazott miniszter. 1920-tól 1925-ig a külügyminiszter állandó helyettese. 1925-ben [[berlin]]i nagykövet lett, majd 1933. február 4-től 1938. november 28-ig külügyminiszter a [[Gömbös-kormány|Gömbös-]], [[Darányi-kormány|Darányi-]] és [[Imrédy-kormány]]okban. Az ő külügyminisztersége alatt ment végbe [[Magyarország]] csatlakozása a Berlin–Róma-tengelyhez. Ezen belül az [[Olaszország]]gal való fokozott együttműködéssel igyekezett ellensúlyozni [[Harmadik Birodalom|Németország]] egyre növekvő hegemóniáját (ún. horizontális paktum koncepciója), megkísérelt a lehetőségekhez képest, jó kapcsolatokat fenntartani a nyugati hatalmakkal és a [[kisantant]] felé is tett közeledő lépéseket. 1938 augusztusában [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy Miklós]] és [[Imrédy Béla]] németországi látogatása napjaiban, [[Bled]]ben megegyezett a kisantant államokkal Magyarország fegyverkezési egyenjogúsága elismerésének kérdésében, amivel legalizálni kívánta a háborús készülődést. Szeptember 20-án Imrédy miniszterelnökkel [[Berchtesgarden]]be repült és felkérte [[Adolf Hitler|Hitlert]] a magyar területi igények támogatására. Októberben vezetője volt a komáromi magyar–csehszlovák tárgyalásokon részt vevő delegációnak. Miután az 1938. november 21-i német–olasz [[demars]] miatt Kárpát-Ukrajna tervezett lerohanásától az Imrédy-kormánynak el kellett állnia, lemondott. 1935. október 4-én Horthy örökös felsőházi taggá nevezte ki. A [[második világháború]] idején a Bethlen–Kállay vezette politikai csoporthoz tartozott.
| |||