„Iona Emmanuilovics Jakir” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
a Orosz polgárháború→Oroszországi polgárháború (WP:BÜ), apróbb javítások
22. sor:
 
== Az orosz polgárháborúban ==
Jakir visszatért [[Ukrajna|Ukrajnába]], és a [[Munkás-paraszt Vörös Hadsereg|Vörös Hadsereg]] kínai {{forrás|hadosztályának}} <!-- Hadosztály parancsnok nem lesz később századparancsnok itt rossz lehet a hadosztály megnevezés. --> parancsnokaként harcolt a megszálló [[Osztrák–Magyar Monarchia|osztrák–magyar]] seregek ellen.<ref name="hrono.ru"/><ref name="krugosvet.ru"/> 1918 márciusában [[Dnyipropetrovszk|Jekatyerinoszlav]]nál súlyosan megsebesült.<ref name="hrono.ru"/><ref name="krugosvet.ru"/> A [[Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt|bolsevikok]] és a fehérek, illetve más bolsevikellenes erők között kitört [[OroszOroszországi polgárháború|polgárháborúban]] Jakir a bolsevik párt tagjaként vett részt a [[Voronyezsi terület]]en; katonai karrierjét [[komisszár]]ként kezdte. Mivel tehetségesnek bizonyult, [[századparancsnok]]ká nevezték ki. 1918 októberében tagja lett a 8. hadsereg [[Forradalmi Tanács]]ának a [[Déli Front]]on, és ezzel párhuzamosan több fontos hadműveletet is vezetett [[Pjotr Nyikolajevics Krasznov|Pjotr Krasznov]] [[doni kozákok]]ból álló serege ellen.<ref name="hrono.ru"/><ref name="krugosvet.ru"/> Lenin parancsára ő hajtotta végre a kozák civil lakosság kitelepítését és a kozák civil férfilakosság közel felének kiirtását<ref name="hrono.ru"/><ref>{{cite book |author=Donald Rayfield |title=Sztálin és hóhérai |publisher=Park Könyvkiadó |year=2011 |isbn=978-963-530-910-8}}, 101. o.</ref> – azaz az [[osztályharc]] elméletében hívő Jakir, a Kommunista Párt többi tagjához hasonlóan, a [[vörösterror]]ban is aktív szerepet vállalt. Szolgálataiért – az elsőként kitüntetett [[Vaszilij Konsztantyinovics Blücher|Vaszilij Blücher]] után – az országban másodikként<ref>{{cite web |url=http://www.istrodina.com/rodina_articul.php3?id=1883&n=98 |author=Valerij Durov, Nyikolaj Sztrekalov |title=Война и победа|archiveurl=https://archive.is/2Afy|archivedate=2012-12-11}} (orosz nyelven)</ref> kapta meg a [[Szovjetunió]] akkor legmagasabbnak számító katonai kitüntetését, a [[Vörös Zászló érdemrend]]et (2-es jelöléssel).
 
1919 nyarán Jakirt Ukrajnába küldték, és kinevezték a 45. lövész hadosztály parancsnokává.<ref name="hrono.ru"/><ref name="krugosvet.ru"/> 1919 augusztusában a 12. hadsereg Déli Csoportjának, így a 45. és az 58. lövész hadosztálynak is a parancsnoka lett.<ref name="hrono.ru"/><ref name="krugosvet.ru"/> Mindkét odesszai hadosztályt körbevette a fehér hadsereg. Jakir ekkor a polgárháború egyik legeredetibb hadműveletét hajtotta végre: kitört a fehérek gyűrűjéből,<ref>{{cite book |author=Earl F. Ziemke |title=The Red Army 1918–1941. From Vanguard of World Revolution to US Ally |publisher=Frank Cass – London and New York |year=2006 |isbn=0-7146-5551-1}}, 104. o. (angol nyelven)</ref> és seregét mintegy 400&nbsp;km-en át az ellenséges erők háta mögött vezetve [[Zsitomir]]nál egyesült a [[Munkás-paraszt Vörös Hadsereg|Vörös Hadsereg]] főseregével.<ref name="hrono.ru"/><ref name="krugosvet.ru"/> Mivel (sok bolsevik parancsnokhoz hasonlóan) addig sosem részesült katonai képzésben, a hadművelet kidolgozásában a korábbi cári hadsereg tisztjei is segítették, ez azonban nem kisebbíti Jakir elméleti és gyakorlati érdemeit. A hadműveletért ő és mindkét hadosztálya megkapta a [[Vörös Zászló érdemrend]]et.<ref name="hrono.ru"/> Jakir részt vett a [[Nyikolaj Nyikolajevics Jugyenyics|Nyikolaj Jugyenyics]] fehér serege által megtámadott [[Szentpétervár|Petrográd]] védelmében, [[Nesztor Ivanovics Mahno|Nesztor Mahno]] [[Gerilla-hadviselés|gerillavezér]] [[anarchista]] csapatainak leverésében, valamint a [[lengyel–szovjet háború]]ban.<ref name="hrono.ru"/> Háromszor kapta meg a [[Vörös Zászló érdemrend]]et (kétszer 1919-ben, illetve egyszer 1930-ban); ő lett a Vörös Hadsereg egyik legtöbbször kitüntetett parancsnoka.