„Új gazdaságpolitika” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 89.134.129.198 (vita) szerkesztéséről JSoos szerkesztésére
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
a Polgárháború és intervenció Szovjet-Oroszországban→Oroszországi polgárháború (WP:BÜ), apróbb javítások
5. sor:
A [[Nagy Októberi Szocialista Forradalom|forradalom]] után a hatalomra került [[bolsevik]] [[politikai párt|pártnak]] nem volt a [[szocializmus]]ra vagy az átmeneti időszakra kidolgozott gazdaságpolitikája, intézményrendszere és apparátusa. A [[Kommunista kiáltvány]]ban leírt átmeneti lépések kevéssé voltak alkalmasak arra, hogy azokat közvetlenül felhasználhassák Oroszországban, és a [[párizsi kommün]] gazdasági intézkedéseit sem lehetett többnek tekinteni mint általános alap. Lenin ''Állam és forradalom'' című munkája elsősorban az állam politikai és szervező szerepével, valamint az önigazgató társadalomhoz való viszonyával foglalkozott.
 
Az orosz háborús gazdaságban az állami beavatkozás számos formája már létezett ([[jegyrendszer]], állami megrendelések, stb.). Ezen kívül a [[munkásönigazgatás]] különféle formái működtek, amelyek főként a gyári vezetés ellenőrzésével, néhány helyen pedig a gyár vezetésével foglalkoztak.<ref>Rosenber, W. (1978): Workers and Workers' Control in the Russian Revolution. ''History Workshop Journal 1978 5(1):89-97; doi:10.1093/hwj/5.1.89''</ref> Ilyen módon, leszámítva a bankmonopólium létrehozását, néhány nagyvállalat [[államosítás]]át és a már meglévő állami beavatkozási formákat, a bolsevik párt nem nyúlt a gazdasági folyamatokba, bár támogatta a munkásigazgatást és vidéken a szegényparasztok mozgalmait. [[1918]] elejéig (a német támadásig) egy új gazdaságpolitika kidolgozása folyt, amelynek fő vonásai megegyeznek a NEP-pel, és a NEP „első kiadásának” lehetne tekinteni, azonban bevezetését az [[Oroszországi polgárháború és intervenció Szovjet-Oroszországban|intervenció]] levette a napirendről. 1918 tavaszán a gazdaságpolitikában éles fordulatra került sor, amelynek lényege a [[hadikommunizmus]] bevezetése volt.
 
A hadikommunizmus intézménye, bár a gondolat nem volt idegen a bolsevik párt néhány vezetője számára,<ref>Bukharin and Preobrazhensky "The ABC of Communism", Penguin Books, 1969</ref> alapvetően abból a követelményből nőtt ki, hogy az intervenció és a polgárháború miatt nagy létszámú hadsereget kellett élelmiszerrel ellátni, miközben a mezőgazdaság, részben a világháborús vérveszteség, részben a mozgósítás miatt munkaerőhiánnyal küzdött, valamint azért, mert az ország infrastruktúrája összeomlott a fűtőanyag-hiány miatt. Lényegében egy teljesen központosított, bár fokozatosan kiépülő gazdasági rendszer (kötelező munkavégzés az [[államosítás|államosított]] iparban, [[mezőgazdasági termények és termékek kötelező beszolgáltatása|kötelező termény-beszolgáltatás a mezőgazdaságban]]) és elosztási rendszer (fejadagok a munkavégzés és a munka típusa szerint) jellemezte az országot 1918-1921. között, amelyben abszolút elsőbbséget kapott a hadsereg és a dolgozók ellátása.
 
Az [[Oroszországi polgárháború és intervenció Szovjet-Oroszországban|intervenció és a polgárháború]], majd a [[Lengyelország]]gal való háború után a bolsevik párt kísérletet tett arra, hogy a [[hadikommunizmus]] intézményei (központi elosztás, fogyasztási kommunák) fenntartásával térjenek át a békeidőszakra. [[Lev Davidovics Trockij|Trockij]] és hívei a szakszervezetek gazdasági vezető szerepével kiegészítve akarták ezt elérni, de vereségük a VIII. Összoroszországi Szovjetkongresszuson,<ref>A szakszervezetekről, a jelenlegi helyzetről és Trockij elvtárs hibáiról. ''Lenin Összes Művei 42. kötet'', Kossuth 1981)</ref> valamint a politikai helyzet radikális megváltozása [[1921]]-ben gyökeres fordulatot eredményezett a gazdaságpolitikában.
 
A hadikommunizmus megtartása politikai okokból lehetetlennek bizonyult. A parasztság lázadozott a kötelező beszolgáltatás ellen,<ref>[[Alec Nove]] (1969): ''An economic history of the USSR'', London: Penguin. Magyarul: ''A Szovjetunió gazdaságtörténete''. (Kossuth, 197?)</ref> a [[kronstadti felkelés]] azzal fenyegetett, hogy lázadások lehetnek az alapvetően paraszti hadseregben és hogy a [[mensevik]] és [[eszer]] program („szovjeteket bolsevikok nélkül”) hatásos lehet. Gazdaságilag is lehetetlennek bizonyult a hadikommunizmus fenntartása az infrastruktúra szétzilálódása miatti ipari összeomlás és a pusztító éhínség, valamint a nagyarányú és növekvő munkanélküliség miatt, amelyet várhatóan tovább növelt volna a hadsereg nagy részének leszerelése.
37. sor:
 
{{Nemzetközi katalógusok}}
 
{{DEFAULTSORT:Ujgazdasagpolitika}}
[[Kategória:A Szovjetunió történelme]]