„Habsburg–Lotaringiai Rudolf osztrák–magyar trónörökös” változatai közötti eltérés

Szexuális felvilágosításra tizenhárom éves korában került sor. A feladat a természettudományokat oktató tanárára, Josef Kristre hárult, aki egy[[Salzburg]]ban, salzburgiegy haltenyésztéssel foglalkozó telepen magyarázta el Rudolfnak a mesterséges haltenyésztést, majd ebből levezetve a szaporodást és különböző keresztezések kérdéseit, amit ''„a császári fenség feszült figyelemmel követett.”'' Krist szerint ''„a konkrét szemléltetés célravezetőbb, mint a homályos utalgatás, ami félreértésekre is okot adhat.”''<ref>Hamann, 2008, 82. oldal</ref>

Tizenöt éves korából fennmaradt egy jegyzetfüzete, melyben verseket írt és el nem küldött leveleket fogalmazott meg, D. M.-hez és Bernardine-hoz. Szintén rajongásának tárgya lett nagynénje, a fiatal [[Mária Terézia portugál infánsnő (1855–1944)|Mária Terézia portugál infánsnő]] is, [[Habsburg–Lotaringiai Károly Lajos főherceg|Károly Lajos főherceg]] harmadik felesége.<ref>Hamann, 2008, 95-96. oldal</ref>

Az új udvarmester, Bombelles hatására életvitele jelentősen megváltozott és jelentősen felerősödött benne az örömök hajszolása iránti igény, [[Festetics Mária]] szavaival ''„…jó, ha élvezi az ártatlan és normális társalgást, mert egyébként annyi kalandja van, hogy az embert elfogja a nyugtalanság.”''<ref>Hamann, 2008, 124-125. oldal</ref> Maga a felesége, StefániaiStefánia is úgy nyilatkozott róla, hogy túl sok tapasztalatot szerzett, a nőket lenézte, és nem tartotta egyenlő lényeknek.<ref>Hamann, 2008, 129. oldal</ref>

Valószínűleg első szeretője a Burgtheater egy nála jó 10 évvel idősebb színésznője, Johanna Buska volt. A nő később, 1880-ban ment feleségül a hetvenéves Török Miklóshoz és a rákövetkező évben fia született, Alexander, akit a bécsi pletyka Rudolf gyermekének tartott.<ref>Hamann, 2008, 125-126. oldal</ref> Szeretői sorát bővítette maga [[Helene Baltazzi|Helene Vetsera]] báróné, [[Maria von Vetsera|Mary Vetsera]] édesanyja is. Ezek után számos kalandba bonyolódott. Egy olyan esetet is felegyeztek, mely szerint egy alkalommal a prágai szegény negyedben kószálva találkozott egy zsidó lánnyal, de a szülők attól félve, hogy lányukat a főherceg elcsábítja, vidékre küldték és egy fűszerkereskedőhöz adták feleségül. A lány nem sokkal később megbetegedett és meghalt. Rudolf reakciójáról az orvos, Moritz Benedikt lányánakleányának elmeséléséből tudjuk, mely szerint a trónörököst megviselte az eset, még a lány sírját is többször felkereste az éj leple alatt. A történet hitelességét lehetetlen bizonyítani, de rávilágít Rudolf érzékeny személyiségére, illetve arra, hogy [[II. József magyar király|II.&nbsp;Józsefet]] utánozva ő is szívesen kereste fel népét álruhában.<ref>Hamann, 2008, 169. oldal</ref> Egy ilyen útjára Stefánia is elkísérte, de nem tudott osztozni férje rajongásátrajongásában a köznép felé.<ref>Hamann, 2008, 479. oldal</ref>

A számításban jöhető feleségjelöltek közül [[Habsburg–Lotaringiai József Károly főherceg|József főherceg]] lányávalleányával kötendő házasság tervét [[Habsburg–Tescheni Albert főherceg|Albert]] főherceg]] vetette el, arra hivatkozva, hogy a lány anyja családjának (Szász–Coburg–Koháry) genealógiája hiányos, illetve az apának túl szoros a kapcsolata a mágnásokkal. A [[Viktória német császárné|német trónörökösné]] egyik lányávalleányával kötendő házasságot a felekezeti különbségek hiúsították meg. Szóba jöttek még a spanyol, portugál és szász királyi udvarok lányaileányai is. [[1880.]] márciusában Rudolf Brüsszelbe utazott és megkérte [[II. Lipót belga király|II. Lipót]] [[Belgium uralkodóinak listája|belga király]] lányánakleányának, [[Stefánia belga királyi hercegnő|Stefániának]] kezét. Olyan pletyka is szárnyra kapott, hogy Rudolf még ez idő alatt sem fogottfogta vissza kicsapongó életmódjábóléletmódját, és Brüsszelbe is magával vitte akkori szeretőjét, a [[baden]]i színház fiatal zsidó színésznőjét, erről későbbi anyósa, [[Habsburg–Lotaringiai Mária Henrietta belga királyné|Mária Henrietta királyné]] is értesült, de az eljegyzést nemmégsem bontották fel.<ref>Hamann, 2008, 170-172. oldal</ref>

Rudolf nőügyei megszaporodtak, különféle prostituáltakkal (többek között [[Mizzi Kaspar]]ral, aki élete utolsó két évében volt a főherceg nagy szerelme) is rendszeres kapcsolatai voltak. Szeretőit elhalmozta pénzzel, de mivel saját éves apanázsa csak évi {{szám|45000|forint}} volt, gyakran Hirsch báró segítette ki Rudolfot.<ref>Hamann, 2008, 379. oldal</ref> Stefánia is házasságán kívül kereste boldogságát, a lengyel Arthur Potocki gróf oldalán. Felmerült a válás gondolata is, ezt megerősítette Lujza hercegnő, Stefánia testvérenővére és Rudolf Khevenhüller, Rudolf barátja is, bár a hivatalos fórumokon következetesen tagadták, hogy Rudolf a pápához fordult volna.<ref>Hamann, 2008, 448-449. oldal</ref> Rudolftól nem volt idegen a válás gondolata, már 1875-1876-ban mikor jogtanára Adolf Exner volt, írt egy dolgozatot Feladatok a jogtudományok köréből címmel, melyben kifejti, hogy a válás intézménye kívánatos lehet abban az esetben, ha az egyik házastárs megveti, gyűlöli és megalázza a másikat.<ref>Hamann, 2008, 88. oldal</ref>