„Hérakleiosz bizánci császár” változatai közötti eltérés

A bizánciak elvonulását a perzsák igyekeztek kihasználni, és 626-ban Sahrbaráz vezetésével hatalmas hadsereget menesztettek Anatólián át Konstantinápoly felé, és a [[Boszporusz]] túlpartján, Khalkédónban vetették meg a lábukat. A bajt tetéze, hogy [[július 27.|július 27-én]] az avarok vezette szláv–bolgár–gepida hadsereg is ostrom alá vette a várost. A pátriárka vallásos lelkesítése és a helyőrség kitartása révén végül sikerült döntő vereséget mérni a tengeren a támadókra [[augusztus 10.|augusztus 10-én]], mire a túlparton állomásozó perzsák is kénytelenek voltak visszavonulót fújni. Sahrbaráz Szíriába vonult vissza, a Sáhín tábornok seregét pedig Hérakleiosz öccse, Theodórosz verte szét.

Hérakleiosznak nem volt a szerepe Konstantinápoly megmenekülésében, mivel [[Lazika]] kikötőjében állomásozott hadai élén. Annál többet tett a végső győzelem kivívásáért, amikor kiegyezett a [[kazárok]]kal, akik a Kaukázusban és Örményországban segítették a harcát. Innen a bizánci sereg egyedül nyomult előre, és [[627]]-ben [[Ninive]] mellett sikerült [[ninivei csata|döntő győzelmet]] aratni a perzsák felett. [[628]]-ban már a királyi székhely, [[Dasztagerd]] is elesett, mire lázadás tört ki a Perzsa Birodalomban. A hadműveletek leálltak, [[II. Huszrau szászánida király|II. Huszrau]]t meggyilkolták, utódja, [[II. Kavád szászánida király|II. Kavád]] pedig azonnal békét kötött. Szíria, Armenia, [[Mezopotámia]], [[Palesztina]] és Egyiptom ismét Bizánc kezébe került. Mi több, Széróé hamarosan elhunyt, és fia gyámjának Hérakleioszt nevezte ki. Perzsia teljes vereséget szenvedett.