„Richard Strauss” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
34. sor:
1886. április 6-án aláírt szerződés alapján a Müncheni Operaház, a ''Hofoper'' karmestere lett, a társulatnál 1887. júliusáig maradt, majd 1889-től a Weimari Operaház másod karmesteri posztját kapta meg.
 
Ebben az időszakban komponálta jelentős szimfonikus költeményeit, az első a négytételes zenekari fantázia, amely az ''„Itáliából”'' címet kapta, a művet R. Strauss vezényletével 1887-ben MúnchenbenMünchenben mutatták be, amelyet a szerző ''Tondichtungen''nek ''(zeneköltemény)'' nevezett. A kezdeti nehézségek után (a következő szimfonikus költeményét, a ''Macbeth''et három feldolgozás követte) Strauss a ''„Don Juan”''-ban ([[Nikolaus Lenau|Lenau]] nyomán, [[1888]]–[[1889]]), illetve a ''Halál és megdicsőülés''-ben ''(Tod und Verklärung)'' ([[1888]]–[[1890]]) fejlesztette ki összetéveszthetetlen stílusát, ami egy csapásra ismertté tette. A következő években több szimfonikus költeményt komponált, közöttük a ''Till Eulenspiegel vidám csínyjei''-t és az ''Imigyen szóla Zarathustra''-t.
 
===Berlini évek (1898-1918) ===