„Gömbös Gyula” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a linkjav. |
||
14. sor:
| terminus vége =[[1936]]. [[október 6.]]
| előd =[[Károlyi Gyula (politikus, 1871–1947)|Károlyi Gyula]]
| utód =[[Darányi Kálmán (miniszterelnök)|Darányi Kálmán]]
| állam2 =
| megnevezés2 =
81. sor:
==== Az 1935-ös választás ====
[[1935]]-ben átalakította kormányát, ahova saját híveit (például [[Kozma Miklós]], [[Darányi Kálmán (miniszterelnök)|Darányi Kálmán]], [[Bornemisza Géza (politikus)|Bornemisza Géza]]) ültette. Elérte, hogy Horthy 22 tábornokot nyugdíjaztatott, így a hadsereg fiatal, Gömbössel rokonszenvező tisztekkel töltődött fel. [[Fájl:Gömbös Gyulasir.jpg|thumb|250px|Gömbös Gyula és felesége síremléke a [[Fiumei úti Nemzeti Sírkert|Kerepesi temető]]ben]] Márciusban Horthy feloszlatta az Országgyűlést, mire Bethlen és csoportja kilépett a NEP-ből. Gömbös elérte Horthynál, hogy politikai céljai (Bethlen híveinek és az FKGP-nek a visszaszorítása) érdekében még a titkos szavazás bevezetése előtt írja ki a választásokat, amin igen durva, erőszakos eszközökkel ([[endrődi sortűz]]) pártja és támogatói elsöprő győzelmet arattak mind a konzervatív, mind a baloldali erők felett.
A kormánypárt 171 mandátumával megerősödve került ki a küzdelemből. Az eredmény kialakításában a szokásos választási csalások és kormányprivilégiumok felhasználása – az ellenzék ajánlási íveinek visszautasítása, a választók közvetlen befolyásolása, a hatalmas kampánypénzek, a rádiónak, mint propagandaeszköznek a monopolizálása – jelentős szerepet játszott. Az ellenzék szinte minden árnyalata egyetértett abban, hogy ezen a választáson történt a legtöbb törvénysértés és csalás. A legdurvább eset [[Tarpa|Tarpán]] történt, ahol Gömbös a hozzá csatlakozni nem akaró [[Bajcsy-Zsilinszky Endre]] ellenében olyan személyt választatott meg képviselőnek, akiről utóbb kiderült, hogy nemcsak a neve hamis, hanem még választójoggal sem lett volna szabad rendelkeznie. Minden addiginál nagyobb számban, összesen 38 mandátumot támadtak meg petícióval, s ebből 17-nél a Közigazgatási Bíróság az eredményt megsemmisítette.<ref>[http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/17.html Magyarország a XX. században, I. kötet 91-94. oldal]</ref>
118. sor:
{{Magyar miniszterelnök
|előző=[[Károlyi Gyula (politikus, 1871–1947)|Károlyi Gyula]]
|következő=[[Darányi Kálmán (miniszterelnök)|Darányi Kálmán]]
|évek=1932–1936
}}
| |||