Főmenü megnyitása

Módosítások

a
nincs szerkesztési összefoglaló
 
===A 16–18. században===
[[Kép:BVModel Sfatului2.jpg|bélyeg|A [[17. századbanszázad]]ban (makett)]]
A tér a 16. században nyerte el jelenlegi kiterjedését és formáját;{{refhely|Arne|47–49. o.|azonos=R47}} ugyanekkor nevezték el az oldalait a hetivásárok jellemző termékeire utalva. Az északkeleti volt a ''Búzasor'' (''Kornzeile, Târgul Grâului'', ahol jellemzően [[bolgárszeg]]i és hegyvidéki románok vásároltak gabonát a [[barcaság]]i szász földművesektől), a délkeleti a ''Virágsor'' (''Blumenzeile, Târgul Florilor'') és a ''Gyümölcssor'' (''Obstzeile, Târgul Poamelor''), a délnyugati a ''Kádársor'' (''Böttcherzeile, Șirul Botelor''), az északnyugati pedig a ''Lensor'' (''Flachzeile, Șirul Inului''). Méretei ellenére a tér nem tudta befogadni a sok árust, így a környező utcákat is kinevezték vásártérnek: a jelenlegi [[Lópiac (Brassó)|George Barițiu utca]] volt a ''Lópiac'' (''Rossmarkt, Târgul Cailor''), az [[Apollonia Hirscher utca]] volt a ''Halpiac'' (''Fischmarkt, Târgul Peștelui'', ez később az [[Rózsapiac|Enescu tér]] területére költözött), illetve a ''Csergepiac'' (''Kotzenmarkt, Târgul Straielor'', bár itt egy idő után zöldséget és gyümölcsöt is árultak), a Diaconul Coresi utca volt a Tehénpiac (''Kühmarkt, Târgul Boilor'').{{refhely|Aldea|160–178. o.|azonos=A160}} Ezen túlmenően azt is meghatározták, hogy az egyes céhek tagjai mekkora területet foglalhatnak el sátraikkal.{{refhely|azonos=B45}} A fát és a takarmányt a városfalon kívül, a Postarét környékén adták-vették.{{refhely|Pușcariu|180. o.}}
 
Az éves vásárok alkalmával Brassó egy keleti bazárhoz hasonlított, ahol román, magyar, német, lengyel, görög, macedón, raguzai, örmény, arab kereskedők találkoztak egymással.{{refhely|Pavalache|143. o.}} A helyi mesterek termékein kívül nyugati áruk és keleti cikkek („res turcales”) is gazdát cseréltek; a 16. században a kereskedés 20-40 százalékát a fűszerek tették ki.<ref>{{cite web |url=http://mcubrasov.ro/expozitia-permanenta/parter-nivelul-ii- |title=Prăvălia cu mirodenii |accessdate=20170321 |author=Fulga, Ligia |publisher=Muzeul Civiliatiei Urbane Brașov}}</ref> A Főtér azonban nemcsak vásárokat és kereskedést jelentett, hanem összefonódott a mindennapi élettel. A környező házakban gazdag szász [[patricius]]családok laktak, a középkori német településekre jellemzően a [[Klasszicizmus|klasszicista]] és [[barokk]] stílusú házak homlokzatának földszintjén árkádok voltak{{refhely|azonos=R47}} (ezeket ma már csak a Hirscher-ház őrzi).
 
Az [[Brassói tűzvész|1689-es tűzvész]] az épületeket kivétel nélkül megrongálta, újjáépítésük több évtizedet vett igénybe. A katasztrófa következtében Brassó elvesztette régi kinézetét; a ma látható házak java a [[18. század|18.]] és a [[19. század]]banszázadban épült, legtöbbjük historizáló [[reneszánsz]] stílusban, árkádok nélkül. Falaikat bibliai jeleneteket ábrázoló festmények díszítették.{{refhely|Jekelius|28–29. o.|azonos=J28}} 1737–1739 között a teret kikövezték (ez volt a város első köztéri kőburkolata), 1786-ban építették fel a Búzasoron Brassó legelső kétemeletes házát, 1801-ben pedig bevezették a közvilágítást, amit tizenkét olajlámpa szolgáltatott.{{refhely|Roth|194. o.;|Pavalache|317. o.}} 1814-ben még két kutat építettek.{{refhely|Pavalache|324. o.}}
 
===A 19–20. században===
A 19. század végén valóságos versengés alakult ki a földszinti üzlethelyiségeket bérlő kereskedők között, hogy ki tud nagyobb, díszesebb kirakatokat készíteni. A teret szegélyező házak földszintjein kivétel nélkül nagyméretű, díszes, fakeretes vitrinek létesültek, egyesek 6 méter magasak voltak.{{refhely|Gusbeth|... im Jahre 1893}} 1895-ben aszfaltozott járdát húztak a Búzasorra, sarkára pedig egy reklámoszlopot állítottak, amely filmeket és színházi előadásokat hirdetett; ebben az időben honosodott meg a ''Corso'' (korzó) elnevezés.{{refhely|Gusbeth|... in den Jahren 1894, 1895, 1896|azonos=gus94}}<ref name=pestrea>{{cite book |last=Pestrea Suciu |first=Steluța |title=Străzi, case, oameni din Brașov |pages=171–174 |year=2011 |publisher=Foton |location=Brassó |isbn=9789737641700 |language=román}}</ref> A tér a forgalom számára is nyitva állt; a 19. század folyamán a vásárosok szekereit és és sátrait fokozatosan kiszorították a bérkocsik, majd később a taxik. 1892-ben adták át a [[Bertalan–Hosszúfalu-vasútvonal]]at, melynek a Lensoron is volt egy megállója. 1927-ben a zajra és a szennyezésre hivatkozva felszámolták a megállót és a pályaszakaszt, a megállóhelyet ettől kezdve autóbuszok használták.<ref>{{CitPer |aut=Bellu, Radu |tit=Monografia unei căi ferate dispărute |per=Țara Bârsei |ann=2002 |tom=12 |fasc=1 |pag=159 |issn=1583-3119 |url=http://www.cimec.ro/pdf2/tara-barsei/dl.asp?filename=01-revista-Tara-Barsei-2002.pdf}}</ref>
 
1918-ban Erdély – és így Brassó is – Románia része lett. A [[20. század]] közepéig a műemlékvédelem csak a fontos középületekre, templomokra terjedt ki, és Peter Bartesch és Albert Schuller városi főépítészek tiltakozása ellenére a lakóházakat – vagyis a Főtér legtöbb épületét – a tulajdonosok átépítették, a homlokzatok díszítéseinek egy részét leverték, a nagy, fakeretes kirakatokat kivétel nélkül eltávolították. A kommunista hatalomátvételt követő 1948-as [[államosítás]] során a házakat kisajátította az állam, az egykori rezidenciákat több (akár hat) kisméretű lakásra osztották és bérlőknek adták ki, a komor üzlethelyiségekben a korra jellemző gyenge minőségű árukat forgalmaztak. Az épületek a karbantartás hiánya miatt fokozatosan leromlottak. A teret leaszfaltozták, parkolóként és autóbusz-pályaudvarként szolgált; az 1980-as évekre túlzsúfolt lett.<ref name=pestrea/>{{refhely|Stroe|azonos=Stroe}}
 
===A 20. század végétől===
*'''20.''' ''Schutz-ház'', egyes források szerint ''Schuller Wendelin-ház'',{{refhely|azonos=A160}}<ref group="m">Nem összetévesztendő a Rezső körúti Schuller-villával (helyén ma a Telefonpalota van)</ref> mai formáját a 20. század elején nyerte el. Brassó első fémvázas magánháza.{{refhely|azonos=Stroe}}
 
*'''21.''' Háromszintes, keskeny homlokzatú, eredetileg a [[15. századbólszázad]]ból származó épület; az udvar felőli oldal magában foglalja a régi belső várfal maradványait. Közös bejárata és udvara van a szomszédos, 22. szám alatti házzal.
 
*'''22.''' Háromszintes, 16. századból származó, a 18. században újjáépített F alaprajzú épület.