„Augustus római császár” változatai közötti eltérés

i[[I.u.14 e. 44]]-ben, Caesar meggyilkolásakor a 19 éves Octavius éppen az [[illíria]]i [[Apollónia (Illíria)|Apolloniában]] folytatott tanulmányokat, azonban gyorsan visszatért [[Olaszország történelme|Itáliába]], [[Brindisi|Brundisium]] környékére. Itt értesült arról, hogy Caesar végrendeletében adoptálta őt, és bár sokan a passzivitást javasolták neki, merészen úgy döntött, hogy harcba száll a dictator örökéért. i. e. 44-től a neve: C. Iulius Caesar. (Az Octavianus név, melyet ő maga sosem használt, az utókor találmánya, ami elősegíti megkülönböztethetőségét Caesartól.) Tárgyalni kezdett Caesar híveivel és a [[senatus]]szal, anyai örökségén pedig az elhunyt politikus veteránjai közül legiókat kezdett toborozni. Az év egyik [[consul]]ja, [[Marcus Antonius]], bár Caesar egyik legodaadóbb híve volt, nem osztotta ki a római [[Plebeius|plebsnek]] Caesar kijelölt örökségét (fejenként 300 [[sestertius]] és a római kertek megnyitása a nyilvánosság előtt). Octavianus a Caesar iránt érzett ''pietasra'' (<small>[[latin nyelv|latin]]:</small> kegyelet) hivatkozva követelte a végrendelet maradéktalan végrehajtását.