„William Herschel” változatai közötti eltérés

tömör.
(tömör.)
=== Az Uránusz után ===
 
1781. [[december 7.|december 7-én]] a [[Royal Society]] tagjai közé választották, és a Társaság legnagyobb elismerésével, a [[Copley-érem]]mel is kitüntették. Nyolc hónappal később III. György király 200 font évjáradékot adományozott neki, amiért cserébe távcsöves bemutatókat kellett tartania a királyi családnak, tagjai igénye szerint.{{refhely|Whitney 1978}} [[1782]]-ben Datchetbe, [[1786]]-ban [[Slough]]ba költözött; ott élt haláláig. [[1788]]. [[május 7.|május 7-én]] feleségül vett egy Mary Pitt nevű lányt. Fiuk született, [[John Herschel]] (1792–1871) a [[déli égbolt]] tanulmányozásával szerzett hírnevet.
 
=== Távcsövei ===
 
Herschel a csillagászat mellett távcsöveket is készített; csúcsminőségű eszközeit főleg a hivatásos csillagászok keresték. Több mint 400 távcsövettávcsöve készített;közül a leghíresebb egy 40 láb (12 m) fókusztávolságú és 126 cm átmérőjű főtükörrel szerelt [[távcső#Tükrös távcsövek|reflektor]], amely korának legnagyobb ilyen eszköze volt. Már használatba vételének éjszakáján felfedezett vele egy új [[Szaturnusz]]-[[hold (égitesttípus)|holdat]], majd egy hónapon belül még egyet. Mivel azonban ezt a nagy távcsövet nehéz volt kezelni, legtöbb megfigyeléséttöbbnyire kisebb eszközökkeleszközöket végeztehasznált.
 
=== A külső bolygók holdjai ===
== Az infravörös sugárzás ==
 
Ahogy mind nagyobb és nagyobb távcsöveket épített, egyre több gondot okozott számára egyrészt, hogy a Nap sugarai túl fényes nyalábba gyűltek össze, másrészt, hogy mindinkábbmind jobban felmelegítették a műszert és környezetét. Herschel ezértEzért 1800-ban megvizsgálta, hogy egyenletesen melegítenek-e a különböző színek (különböző hullámhosszú fénynyalábok). A homorú tükörrel összegyűjtött napfényt prizmával bontotta színekre, és mérte, hogyan melegszik fel a hőmérő az egyes színtartományokban. megállapítottaMegállapította, hogy a hőmérő a spektrum lila részén melegszik a legkevésbé, és a melegedés a vörös felé haladva fokozatosan erősödik. Legnagyobb meglepetésére a hőhatás a látható színtartományból kilépve — „a vörösön innen” — tovább erősödött, amiből Hersche arra következtetett, hogy a Nap nemcsak fényt bocsát ki, hanem az emberi szem számára láthatatlan „hősugarakat” is — a gyakorlatban ezzel felfedezte az [[infravörös sugárzás]]t.<ref>[[Dieter B. Herrmann]]: Az égbolt felfedezői. Gondolat Kiadó, Budapest, 1981., p. 127–128. {{ISBN|963 280 982 3}}</ref>
 
=== Utolsó évei ===