Főmenü megnyitása

Módosítások

+
A 19. század végén valóságos versengés alakult ki a földszinti üzlethelyiségeket bérlő kereskedők között, hogy ki tud nagyobb, díszesebb kirakatokat készíteni. A teret szegélyező házak földszintjein kivétel nélkül nagyméretű, díszes, fakeretes vitrinek létesültek, egyesek 6 méter magasak voltak.{{refhely|Gusbeth|... im Jahre 1893}} 1895-ben aszfaltozott járdát húztak a Búzasorra, sarkára pedig egy reklámoszlopot állítottak, amely filmeket és színházi előadásokat hirdetett; ebben az időben honosodott meg a ''Corso'' (korzó) elnevezés.{{refhely|Gusbeth|... in den Jahren 1894, 1895, 1896|azonos=gus94}}<ref name=pestrea>{{cite book |last=Pestrea Suciu |first=Steluța |title=Străzi, case, oameni din Brașov |pages=171–174 |year=2011 |publisher=Foton |location=Brassó |isbn=9789737641700 |language=román}}</ref> A tér a forgalom számára is nyitva állt; a 19. század folyamán a vásárosok szekereit és és sátrait fokozatosan kiszorították a bérkocsik, majd később a taxik. 1892-ben adták át a [[Bertalan–Hosszúfalu-vasútvonal]]at, melynek a Lensoron is volt egy megállója. 1927-ben a zajra és a szennyezésre hivatkozva felszámolták a megállót és a pályaszakaszt, a megállóhelyet ettől kezdve autóbuszok használták.<ref>{{CitPer |aut=Bellu, Radu |tit=Monografia unei căi ferate dispărute |per=Țara Bârsei |ann=2002 |tom=12 |fasc=1 |pag=159 |issn=1583-3119 |url=http://www.cimec.ro/pdf2/tara-barsei/dl.asp?filename=01-revista-Tara-Barsei-2002.pdf}}</ref>
 
1918-ban Erdély – és így Brassó is – Románia része lett. A [[20. század]] közepéig a műemlékvédelem csak a fontos középületekre, templomokra terjedt ki, és Peter Bartesch és Albert Schuller városi főépítészek tiltakozása ellenére a lakóházakat – vagyis a Főtér legtöbb épületét – a tulajdonosok átépítették, a homlokzatok díszítéseinek egy részét leverték, a nagy, fakeretes kirakatokat kivétel nélkül eltávolították. A kommunista hatalomátvételt követő 1948-as [[államosítás]] során a házakat kisajátította az állam, az egykori rezidenciákat több (akár hat) kisméretű lakásra osztották és bérlőknek adták ki, a komor földszinti üzlethelyiségekben a korra jellemző gyenge minőségű árukat forgalmaztak. Az épületek a karbantartás hiánya miatt fokozatosan leromlottak. A teret leaszfaltozták, parkolóként és autóbusz-pályaudvarként szolgált; az 1980-as évekre túlzsúfolt lett.<ref name=pestrea/>{{refhely|Stroe|azonos=Stroe}}
 
===A 20. század végétől===
ABár Főtéra régikommunisták arculatátigyekeztek eltörölni a „feudális kor” emlékeit, egy csapat elszánt építészépítésznek „mentettesikerült meg”,meggyőzniük akika tisztábanpártvezetést voltaka annakFőtér történelmi értékévelés építészeti értékéről.<ref>{{CitPer |aut=Drăgan, Radu |tit=Case, orașe, și problema centrului |per=Arhitectura |ann=1989 |lun=12 |tom=37 |fasc=5–6 |pag=110 |issn=2247-9171}}</ref> Már az 1970-es években építészeti rezervátummá nyilvánították, majd az 1980-as években – a szükséges engedélyek beszerzése után – Azaz épületeket kijavították, felújították, visszaadva régi kinézetüket: egyeseket régi fényképek és rajzok alapján restauráltak (például a 27. számú házat), másokat – fényképekképek hiányában – feltételezések, a megmaradt eredeti elemek tanulmányozása alapján (például a 14, 24, 25. számú házakat).{{refhely|azonos=Stroe}}
 
A tér az 1987–1989-es átépítés alkalmával nyerte el jelenlegi formáját: az autóforgalmat a lensori oldalra korlátozták, a többi részt gyalogos sétálózónává alakították át. A régi városháza elé [[közkút|szökőkutat]] építettek, visszaállították a búzasori kutat, az épületeket élénk színekre festették.{{refhely|azonos=Stroe}} A [[1989-es romániai forradalom|kommunizmus bukását]] követő évtizedekben az épületeket visszaszolgáltatták az eredeti tulajdonosok leszármazottjainak, ma legtöbbjük utcafronti részében éttermek, üzletek, szállodák vannak. Háromban [[múzeum]] működik.