„Balogh Béla (filmrendező)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
26. sor:
}}
''[[Galánta|Galánthai]]'' '''Balogh Béla''', ''Balogh József Béla'' ([[Székesfehérvár]], [[1885]]. [[január 1.]] – [[Budapest]], [[1945]]. [[március 30.]]) [[filmrendező]].
== Életpályája ==
Színházi dinasztiából származott. Nagyapja, [[Balog István (színművész)|Balogh István]] (1790-1873) színházi író, nagybátyja és nagynénje szintén ünnepelt színészek voltak, édesapja, [[Balogh Gusztáv]] pedig karmester, aki különböző társulatokkal járta az országot. Édesanyja Hanich Alojzia. Szülei tizenkét gyermeke közül - akik közül ő volt a legfiatalabb - csak három maradt életben: nála 17 évvel idősebb nővére, 16 évvel idősebb bátyja és ő. Gyermekkorától kezdve színésznek készült, a Barcsay utcai gimnáziumba járt, itt önképzőköri előadásokon többször is fellépett.
1904-ben tagja lett az akkor induló, és 1947-ig működő Népligeti Színkörnek, amely a budapesti Népliget krajcáros színháza volt. Ezután vidékre szerződött énekes [[bonviván]]nak és rendezőnek, majd 1908-ban visszatért a fővárosba, s először Újpesten, majd 1911-től Budapesten dolgozott tovább. Leszerelését követően a Royal Orfeumban, a Kristálypalotában szerepelt. Ezután [[ügyelő]] lett az [[Magyar Állami Operaház|Operában]], majd mozit vezetett.
Szepes Mária írónő visszaemlékezése Balogh Béla karrierjének kezdetére: ''"Azokban a kezdeti időkben apám, [[Kertész Mihály]] és [[Korda Sándor]] fej fej mellett futottak, de apámat tartották sikeresebb rendezőnek. Az is volt. Éppolyan külföldi ajánlatot kapott a bécsi Sascha filmgyártól, amelynek tulajdonosa Kolowrath gróf volt, mint ők... Ezek az európai szerződések voltak Kertész és Korda ugródeszkái. Kertésznek Hollywood, Kordának London felé. De apám nem fogadta el az ajánlatot. Ő magyar. Meghalna másutt. Nem tud nyelveket. Anyám kérlelte, könyörgött, sírt, a veszélybe került magyar filmgyártásra hivatkozott. Nem és nem! Semmi észszerű oka nem volt, csak apám nehézkes természete, depressziós, minden változástól rettegő idegzete. Nagyon mély gyökerei voltak Magyarországon. Harmadnap anyám megadta magát... Ha visszagondolok a családunkban éveken át sokat emlegetett "mi lett volna, ha..." kérdésre, meggyőződésem, hogy apám odakint valóban nem tudott volna beilleszkedni a nagyobb lehetőségek küzdelmesebb, gyilkosan könyörtelen, kígyóravaszságot követelő életformájába."'' (Szepes Mária: Emberek és jelmezek)
| |||