„II. István Uroš szerb király” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
12akd (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
a Hibásan használt ISBN azonosítók, apróbb javítások
33. sor:
Támogatta fivérét, [[István Dragutin szerb király|Dragutin Istvánt]] a Szerémségi lázadás leverésében.<ref name=szerbpenz>{{cite book | author = Luczenbacher János | title = A' szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei | publisher = | location = Buda | year = 1843 | id = | url = https://books.google.com/books?id=WewWAAAAYAAJ&printsec=frontcover&hl=hu&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false | accessdate = 2011-08-12}}, 38. oldal</ref>
 
Dragutin lemondásával jutott a trónra.<ref name=pallas>{{cite book | author = Bokor József (szerk.) | title = A Pallas nagy lexikona | publisher = Arcanum FolioNET Kft. | location = Budapest | year = 1998 | id isbn= ISBN 963-85923-2-X | url = {{MEK|00000/00060/}}| chapter = Szerbia | chapterurl = {{MEK|00000/00060/html/096/pc009675.html#5}} | accessdate = 2007-01-11}}</ref> Elvált első nejétől, János thesszáliai helytartó leányától, Annától<ref name=pallas/> és hogy a magyarok támogatását az ingatag testvére ellen megnyerje, elvette [[III. András magyar király]] leányát Erzsébetet,<ref name=pallas/> akitől egy fia született: III. István Uroš.<ref name=pallas/> A görögök és tatárok sok kárt tettek országában,<ref name=pallas/> de [[1284]]-ben és [[1285]]-ben legyőzte a görögöket és több várost foglalt el tőlük.<ref name=pallas/> A tatárok viszont ismételve pusztították országát,<ref name=pallas/> utóbb pedig Sisman vidini knézzel szövetkezve törtek be Szerbiába,<ref name=pallas/> de István legyőzte őket,<ref name=pallas/> a vidini fejedelemséget pedig [[1291]]-ben országához csatolta<ref name=pallas/> és [[1294]]-ben felszabadította Bulgáriát a tatár járom alól.<ref name=pallas/>
 
Később a korábbi bolgár cár, [[I. György bolgár cár|Terter György]] leányát vette el és háborút indított a Bizánci Császárság ellen.<ref name=szerbpenzfolyt>Luczenbacher, id.m., 39. oldal</ref> [[II. Andronikosz bizánci császár]] Simonis nevű leányát ajánlotta Istvánnak nőül, aki korábbi házasságát semmibe véve feleségül vette a császárleányt.<ref name=szerbpenzfolyt/> Iréne császárné Istvánt kívánta császárnak, a koronát pedig Szerbiába küldte a királyt sürgetvén a koronázásra.<ref>Luczenbacher, id.m., 39–40. oldal</ref> Ez viszont nem tetszett István törvénytelen fiának, III. István Urosnak, aki háborúba kelt bocsátkozott édesapjával.<ref name="szerbpenzfolyt"/> Azonban vereséget szenvedett és II. István megvakíttatta.<ref name="szerbpenzfolyt"/> II. István nem tartotta be a bátyjának, István Dragutinnak tett ígeretét, és annak halála után fogságba ejtette unokaöccsét, területeit (Szerémség, Macsó) elfoglalta<ref name="szerbpenzfolyt"/> Mivel azonban e tartományokat Dragutin magyar felesége révén kapta, [[I. Károly magyar király]] megtámadta II. Istvánt, és győzelme<ref>Károly Róbert [[1319]]-es oklevele így szól a győzelemről ''"Quum Vrosium (Milutin) regem Seruiae, et regnum eius, nostrum et totius regni nostri inimicum et aemulum specialem - - - brachio nostrae potentiae aggressi"'' (Luczenbacher, id.m., 40.o.)</ref> után magyar fennhatóság alá vonta az említett területeket.<ref name="szerbpenzfolyt"/> István Károlyhoz ment és hűséget fogadott neki<ref>''A' szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei'', 39–41. oldal</ref>