Az elektronika gyors teműütemű fejlődése, a tranzisztorok megjelenése megváltoztatta az otthoni zenehallgatási szokásokat és a hanglemezipart is. Míg a gramofonlemez nagy és széles barázdája olyan mértékben mozgatta meg a gramofon tűjét, hogy a tölcséren keresztül elektromos erősítés nélkül is elfogadható hangerő keletkezzen, erre továbbra nem volt szükség. Ezután elegendő volt, hogy a hangszedő csak jelet szolgáltasson többnyire a rádiókészülékek erősítője számára, ezért a barázdát le lehetett keskenyíteni, a fordulatszámot pedig le lehetett csökkenteni. A műanyagipar fejlődésével a rideg és törékeny sellak helyett új, lényegesen hajlékonyabb és kevésbé könnyen törő, alacsonyabb zajszintet és lényegesen hosszabb élettartamot nyújtó alapanyag került kifejlesztésre, ez a hőre lágyuló [[PVC|poli-vinil-klorid]] és a poli-vinil-acetát kopolimerjéből, acetilcellulóz-polivinilkloridból készült ''Vinyl''.
Kialakításakor két, egymással ellentétes szempont volt, egyrészt a kis méret, másrészt a hosszú játékidő létrehozása. Mivel ez egyszerre nem volt lehetséges, megjelent a grafamofonlemezzel azonos játékidejű, de kis méretű, 45-ös fordulatú single play (SP) lemez, és a gramofonlemeznél nagyobb méretű, de jóval hosszabb, átlagosan 2x20 perc játékidejű, 33.1/3 fordulatú long play (LP) lemez.
