„Hadműszótár” változatai közötti eltérés

Kiss Károly által 1843-ban kiadott szótár, mely Magyarországon az első hivatalosan kiadott katonai [[szakszótár]] volt. Teljes címe: Hadműszótár magyar-németül és német-magyarul. A magyar-német rész összesen 3534, a német-magyar 3851 szót tartalmaz.

 

 

A [[hadi műnyelv]] fejlődése Magyarországon a 18. század végén és 19. század elején indult be, mikor más tudományágak nyelvét is magyarosítani kezdték. Kiss Károly katonatiszt, hadtörténész már korán felismerte, hogy önálló állandó magyar hadsereg híján, s a nemzeti törekvések elfojtásával elkallódott a magyar hadi nyelvkészlet. Így 1825-től hadtudományi írásaiban tudatosan kezdi el magyarra fordítani, s ezzel megalkotni a katonai műszavakat. E munkák során jutott arra, hogy nagy szükség lenne egy, a hadtudományi szakkifejezéseket teljesen felölelő, átfogó szakszótárra. Mintegy négy évnyi munka után, 1829-ben, a [[Felsőmagyarországi Minervá]]ban megjelent munkájában már megemlíti, hogy jövőbeni tervei között szerepel egy ilyen mű megírása.

1834-ben megjelent a Matematikai Műszótár, melyből Kis szavainak jelentős része hiányzik. Levélben a Magyar Tudós Társasághoz fordul, ahonnan azt a választ kapja, hogy a hiányzó szavakat a készülő nagy szótárba fogják besorolni. E mellett szavait a 1835-ben készült zsebszótárban is felhasználták. Ennek ellenére Kiss Károlyt a (újjá)születő magyar katonai műnyelv ügye nem hagyja nyugodni, s 1836-ban bírálatot nyújt be az Akadémiának, melyben rámutat, hogy szükség van egy különálló hadműszótárra is. Ennek eredményeképpen 1838-ban Szontagh Gusztávval és Tanárky Sándorral együtt felkérik az önálló szótár elkészítésére. A készítők célja az volt, hogy mihamarabb elkészüljenek a szótárral, mert úgy érezték, ezzel is segíthetik a magyar nyelv hivatalossá tételét. A folyamatot különösen meggyorsította, hogy 1839-ben az országgyűlésen ismét napirendre tűzték a magyar nyelv ügyét. Sajnos Tanárky még ebben az évben meghalt, munkáját az Akadémia Kiss Károlyra bízta. Ennek ellenére már 1840 áprilisában beküldi az első rész kéziratát ellenőrzésre, ezt novemberben követi a második rész, 1841 februárjában pedig a harmadik, egyben utolsó rész is beérkezik. A munka ellenőrzése 1842-ben ért véget, kiadásra alkalmasnak ítélték, ugyanakkor az Akadémia ez idő tájt pénzügyi nehézségekkel küzdött. Komoly viták folytak arról, mely művek kerüljenek kiadásra. A vitákban a Hadműszótár pártolói alulmaradtak, kiadását elnapolták. Mivel 1842 végén megkezdték a következő országgyűlés előkészítését, melyen ismét tárgyalni készültek a magyar nyelv ügyét, Kis Károly, a célt segítendő elhatározta, hogy maga jelenteti meg a munkát. 1843 márciusában megjelenik a Hadműszótár, mely tulajdonképpen Magyarország első hadtudományi szakszótára. Ez egy kisebb, ideiglenesnek szánt szótár lett, melybe csak a legszükségesebb szavak kerültek bele.

 

 

A szótárban előforduló szavak nagy részét Kiss Károly újonnan alkotta meg, mert a német kifejezésre vagy nem volt magyar megfelelő, vagy ha volt, már feledésbe merült. A hadműszótárban szereplő szavak egy része valóban a Kiss által alkotott formában honosodott meg és került be végleg a katonai terminológiába. Sok kifejezést napjainkban is használunk, ilyen pédául a lőtér, lőfegyver, előörs, hadtörténet, mozgósítani, röppentyű, tisztelegj, vaktöltény, örs, járőt, tüzér, vágta.

Összességében elmondhatjuk, hogy a hadműszótár kiadása a magyar katonai terminológia kialakulásának egyik legfontosabb állomása volt, s ezzel együtt a mű a magyar szak – és általános szótárírás, valamint történeti nyelvészet egyik kiemelkedő forrása lett.

 

 

Ács Tibor: ''Tudós és Katona'', Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1982.