„António Egas Moniz” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
32. sor:
==Tanulmányai és politikai karrierje==
[[Fájl:Escritório do Doutor Egas Moniz, Avanca.png|bélyegkép|balra|Egas Moniz a dolgozószobájában (1918)]]
António Caetano de Abreu Freire néven született 1874. november 29-én, elszegényedett vidéki arisztokrata családban (rokonai voltak Baçar [[vikomt]]jának). A család a 12. századi nemestől, Egas Moniztól származtatta magát, aki Portugália első királyának, [[I. Alfonz portugál király|I. Alfonznak]] a tanítója és támogatója volt és António a későbbiekben ezzel a névvel írta alá publikációit. Apja Fernando de Pina Rezende Abreu, anyja pedig Maria do Rosario de Almeida e Sousa volt. António az ''Escola do Padre José Ramos'' és ''Colégio de S. Fiel dos Jesuítas'' iskolákban részesült oktatásban, utána pedig orvostudományt tanult a [[Coimbrai Egyetem]]en. Az egyetem elvégzése után neurológiát tanult [[Bordeaux]]-ban és [[Párizs]]ban, 1902-ben pedig Coimbrában a neurológia professzora lett. Oktatási és gyógyító tevékenysége mellett 1903-ban politikai karrierbe kezdett, megalapította a ''Partido Republicano Centristá''-t és parlamenti képviselőnek választották. 1917-ig volt képviselő, ezután Portugália [[madrid]]i nagykövete, 1918-tól pedig külügyminiszter lett. Ebben a minőségében ő vezette a portugál delegációt az [[első világháború]] utáni párizsi béketárgyalásokon és országa részéről ő írta alá a [[Versailles-i békesszerződésbékeszerződés|Versailles-i békeszerződést]]t. Ezzel párhuzamosan oktatott az egyetemen és 1911-ben a [[Lisszaboni Egyetem]] neurológiaprofesszora lett.
 
1920-ban felhagyott a politikával és visszatért az orvostudományhoz. 1927-ben kifejlesztette az agyi [[angiográfia]] technikáját, melynek során egy katéterrel [[tórium-dioxid]]ot tartalmazó kontrasztanyagot juttatott az agy vérellátásáért felelős artériába és utána röntgenfelvételekkel lehetővé vált az agyi erek feltérképezése és esetleges elváltozásainak diagnosztizálása. Ezért a vívmányáért kétszer is jelölték az orvostudományi Nobel-díjra.